SAPARD: a nagy nap

Ha minden EU-pénzt olyan lassan tudnánk felszívni, mint a SAPARD-támogatást, akkor jó darabig nettó befizetők lehetnénk az unióban. Mert tegnap ugyan végre kiírták a gazdáknak az első pályázatokat, de ahhoz, hogy idáig eljuthassunk, a magyar közigazgatásnak napra pontosan három évre és három hónapra volt szüksége. A SAPARD-rendelet ugyanis 1999. június 26-án jelent meg az EU hivatalos lapjában, s igaz, hogy bonyolult és bürokratikus előkészületek kellettek a pénzfogadó intézményrendszer felállításához, de a többi jelöltnek valahogy mégiscsak jóval korábban sikerült eljutnia a segélyprogram gyakorlati megvalósításának fázisába.

Most, hogy immár "karnyújtásnyira vagyunk az EU-tól" (copyright: Szanyi Tibor), nem árt tudatosítani, hogy a SAPARD kudarcának megismétlődése az uniós belépés egészének sikerét veszélybe sodorhatja. Talán mondani sem kellene, hogy a magyar csatlakozás nem attól lesz sikeres, hogy előtte 3 százalékkal vagy többel emelkednek-e a reálbérek, hanem attól, hogy kialakul-e az a pályázatíró készség és az az intézményi háttér, amivel elnyerhetőek a támogatások.

Ui.: A SAPARD körüli szerencsétlenkedés paradox módon még akár jól is jöhet Magyarországnak a csatlakozás utáni nettó pénzügyi pozícióról folyó tárgyalásokon. Az Európai Bizottság ugyanis azt ígéri (bár ezt a tagállamok mindegyike még nem fogadta el), hogy a tagság első évében legalább akkora nettó támogatásban részesül majd készpénzalapon egy új tag, mint a belépés előtti utolsó évben - utóbbi összeg pedig éppen amiatt lesz hazánk esetében viszonylag magas (brüsszeli számítás szerint 204 millió euró), mert a SAPARD-támogatások kifizetése a kései indulás miatt 2003-ban "összetorlódik". De ne áltassuk magunkat: ilyen mázlink többet aligha lesz.