Szlovákia a klubban

A hét végén a szlovákok ízelítőt kaptak-adtak abból, amit az európai uniós tagság valamennyi közép-európai, volt kommunista ország számára jelenthet majd: a nemzeti önállóság önkéntes korlátozásából. Nem volt hiábavaló a sok washingtoni és brüsszeli intelem, Vladimír Meciar hónapokkal korábbi tetemes előnye a szavazások napjaira pirruszi győzelemmé olvadt.

Ennek a fajta "korlátozott szuverenitásnak" természetesen semmi köze az egykori brezsnyevi doktrínához, de tény, hogy minden egyes közép-európai országnak alkalmazkodnia kell annak a demokratikus klubnak a normáihoz, amelybe felvételt szeretne nyerni. Tegyük hozzá: szerencsére.

Így a szlovák választásokon az ebben a klubban szalonképtelen Meciar kormányalakítási esélyei szertefoszlottak. A nemzetközi porondon kiszámíthatatlan Robert Ficóra sem osztottak a választók főszerepet, s így valószínűleg az euroatlanti felzárkózásnak megbízhatóan eleget tevő Mikulás Dzurinda toborozhat ismét koalíciót.

Jobb helyzetben lesz, mint négy éve, hiszen eddigi kipróbált szövetségesei, a Magyar Koalíció Pártja (MKP), valamint a Kereszténydemokrata Mozgalom mellett válogathat Fico Smerje és az eddig ugyancsak parlamenten kívüli jobboldali populista sajtómágnás, Pavol Rusko ANO-ja között. A széles manőverezési lehetőség (a szélsőséges nacionalisták kiszorultak a parlamentből) az eddiginél szilárdabb és kiszámíthatóbb koalíció létrejöttét ígéri.

Korai lenne találgatni, hogy ebben a helyzetben a megnövekedett súlyú, ugyanakkor belső egységét nehezen megőrző MKP milyen szerepet játszik majd a szlovák-magyar viszony rendezetlen kérdéseinek megoldásában. Tény viszont: a magyar diplomáciának azzal kell számolnia, hogy Szlovákiát novemberben meghívják a NATO tagjai közé, és egyidejűleg léphetünk majd be az Európai Unióba. (LG)