Szükségszerű-e az áremelkedés?

Sokasodnak és erősödnek az EU-csatlakozással kapcsolatos kedvezőtlen gazdasági hatásokra utaló figyelmeztetések, így például, hogy az uniós integrációval összefüggésben erőteljes árszintnövekedésre számíthatunk. Azon túl, hogy az áremelkedések gazdasági szükségszerűsége megkérdőjelezhető, az EU-csatlakozással összefüggő drasztikus áremelkedéssel való riogatás indokolatlan félelmeket kelt.

Megítélésem szerint önmagában és közvetlenül az uniós csatlakozás jelentősebb áremelkedéseket nem vált ki. Ennek alapvető oka az, hogy Magyarország a rendszerváltással rátért arra a piacgazdasági útra, amely az EU árpolitikájának, -struktúrájának is a lényegét képezi. Arra gondolok, hogy nálunk 1990-2001 között az árak 6,3-szeresére, de ezen belül az energiaárak 12,7-szeresére nőttek. Az elmúlt évtizedben tehát lényegében a piacgazdaság által megkövetelt árszínvonal létrejöttét szenvedtük el, és néhány hatósági körben tartott termék árától eltekintve ma már a hazai árszínvonal a költségeknek és a kereslet-kínálat törvényének többé-kevésbé megfelel. Kivételt képeznek az úgynevezett hatósági árak - vezetékes energiaszolgáltatás, közlekedés és postadíjak, valamint részben a gyógyszerek -, amelyeknél elsősorban politikai és szociális szempontokra hivatkozva az árak elmaradnak a reálisan indokolható költségszinttől. Amennyiben e szolgáltatások területén a következő 1-2 évben jelentősebb áremelésre kerülne sor, az nem az EU-csatlakozással függ öszsze, hanem az eddigi mulasztások pótlását jelenti.

Az, hogy az integráció nem jár szükségszerűen hirtelen és jelentős inflációval, továbbá nem számolhatunk a hazai és az EU-árak gyors kiegyenlítődésére, a korábban csatlakozó országok tapasztalata és példája is ékesen bizonyítja. Sőt, néhány gazdaságilag fejlett országban a magas élelmiszerárak miatt némi árcsökkenés is megfigyelhető volt. De az EU átlagától elmaradó fejlettségű országokban sem volt tapasztalható ugrásszerű áremelkedés. Az azonban több mint valószínű, hogy nálunk is mind a csatlakozás előtt, mind azt követően az infláció jelentősebb mértékben meghaladja az EU-ban jelentkező árszínvonal-emelkedést, jelezve, hogy az árkiegyenlítődés lassú évtizedes folyamat. Sőt, a gazdasági fejlettség, a termelési és fogyasztási struktúra eltérése, valamint a helyi sajátosságok miatt a teljes körű kiegyenlítődés nem is következhet be.

Nézzük kissé részletesebben, hogy a különböző termékcsoportoknál az uniós és a hazai árak jelenleg hogyan viszonyulnak egymáshoz, és mi történhet a csatlakozás után. Az eléggé egyértelmű, hogy az agrártermékeknél és kisebb mértékben az élelmiszereknél ma még jelentős árszínvonal-különbségek vannak. A gyors kiegyenlítődést azonban gátolja a bérek és a jövedelmek által meghatározott belső kereslet, valamint az alacsonyabb árak miatt az importverseny korlátozott volta. Reálisan csak arra számíthatunk, hogy a hazai élelmiszerárak felzárkózása csak fokozatosan és csak bizonyos mértékig következik be, valószínűleg a hazai élelmiszerárak tartósan elmaradnak az EU-áraktól.

Az ipari termékeknél a formális uniós csatlakozás összességében már nem hozhat nagyobb áremelkedést. A vezetékes energiahordozók árrendezése ugyan növelheti a költségeket, de az ipar egészét tekintve az energiaköltség csupán a teljes ipari költség 2-3 százalékát adja, ezenkívül az ipari nagyfogyasztói árak többé-kevésbé megfelelnek az EU árszínvonalának, így jelentősebb inflációs nyomás nem igazán jelentkezhet. Sőt, miután a nálunk általánosan alkalmazott 25 százalékos áfakulcs magas, az EU-ban szokásos mértékűre csökkentése mérsékli az árak növekedését.

Az egyes szolgáltatások hazai ára ugyan szintén jelentősen elmarad az EU-ban szokásostól, bár itt is igen nagy eltérések vannak, de egyrészt a szolgáltatások nagy része nem kerülhet a külkereskedelmi forgalomba, így az importverseny nem igazán várható, másrészt a szolgáltatások árának alakításában mind a költség, mind a fizetőképes kereslet vonatkozásában a béreknek van meghatározó szerepe. A külkereskedelem tárgyát nem képező szolgáltatás esetében az ár-bér összefüggések jóval meghatározóbbak, mint az EU-tagsággal megteremtődő egységes piac árkiegyenlítő hatása.

A korábban csatlakozó országok példája azt mutatja, hogy néhány speciális piacon - például az ingatlan és a föld - a csatlakozás előtt és után jelentős áremelkedés várható ugyan, de a legtöbb országban néhány év után e piaci szegmensekben is visszarendeződés következett be.