Az utolsó uniós országjelentést kapják kézhez a jövő héten a magyar illetékesek. Utána kezdődik ugyan a vállalt ígéretek teljesítésének ellenőrzése, a monitorozás, de ez már remélhetőleg minőségileg más szakasz lesz, mint amikor még a brüsszeli éves bizonyítványosztás nyomán a megfelelési kényszer kelt birokra a nemzeti önérzet túlburjánzásával.
Nem kizárt, hogy a brüsszeli megállapítások, csakúgy, mint korábban, most is belpolitikai viták kiindulópont-jaivá válnak - ez annál is könnyebben lehetséges, mivel
a jelentés az önkormányzati kampány csúcspontján lát napvilágot. De az értelmezéseknek már valóban csak lokális jelentőségük lehet. A csatlakozás szempontjából lényegi kérdések korábban eldőltek, vagy a jelentéshez nem kapcsolhatóan maradtak függőben.
Fontos persze, hogy a dokumentumokat egymás mellé téve a vájtfülűek egyfajta rangsort is fel tudnak állítani az aspiránsok között. De a döntő mégiscsak az, hogy az elsőtől a tizedikig mindegyik ország számíthat a tagsági belépőre. Továbbá az, hogy ekként tíz ország maradhat (ki tudja, meddig) hoppon, amennyiben egy esetlegesen kedvezőtlen eredménnyel záruló ír referendumot a bővítés ellenzői ürügyként tudnának kihasználni.
A további magyar tárgyalási stratégiát sem a "tízes célfotó" jövő heti brüsszeli eredményhirdetése határozhatja majd meg, mint inkább a dublini urnák tartalma. Nyilvánvalóan másként lehet majd kompromisszumra törekedni az agrártámogatások avagy az intézményi fejezet még tisztázatlan kérdései ügyében akkor, ha ezzel az utolsó akadályok hárulnak el a 2004-es csatlakozás elől, mint akkor, ha a végleges időpontot tovább lebegtetik. Ezekben a kérdésekben viszont már az utolsó országjelentés sorai és sorközei nem osztanak, nem szoroznak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.