Újra feszültség a netpiacon

A Békés megyeieket valószínűleg nem érdekli, hogy a lakásukba húzott telefonvezeték tulajdonosa és az azon keresztül őket elérő internetszolgáltató cégek az elmúlt kilenc hónapban miért nem tudtak kereskedelmi megállapodásra jutni egymással. Ők csak azt sérelmezik, hogy 2002 végén Magyarországon egyáltalán felmerült annak a veszélye, hogy internetezni nem tudnak, vagy csak az ország többi részéhez mérten nagyon drágán. Mindezt azért, mert "rossz helyen" laknak. Majdnem kiszolgáltatottá vált helyzetük mögött a távközlési piac átalakulásának lassúsága és játékszabályainak kialakulatlansága húzódik meg.

Amikor valaki internetezik, a számítógépéhez csatolt modem egy bizonyos, 06-51-gyel kezdődő telefonszámot hív fel. A hívás a vonalat birtokló telefoncég központjába érkezik, amely a szám többi tagja alapján beazonosított internetszolgáltatóhoz továbbítja azt. A két cég közötti kapcsolat részleteit a monopolista piacon megkötött szerződések rögzítik. Ezek előfizetői szerződések, vagyis az internetszolgáltató más céges előfizetőkkel egyenlő feltételekkel veszi a hívószámokat. Liberalizált piacon azonban a kapcsolat részletei mások. Az internetszolgáltató nem tekinthető átlagos előfizetőnek például azért, mert nagy forgalmat generál és sok szállal kapcsolódik a telefonos cégekhez. Ezért - legfontosabb elemként - jár neki egy bizonyos rész a 06-51-es számaira érkező hívások - egyébként hatóságilag nyomott - díjaiból, de más szempontokból is új alapokra kell helyeznie kapcsolatait. Az előfizetői szerződést tehát hálózat-összekapcsolási szerződéssé kell alakítani.

Ez sok esetben a mai napig nem sikerült. A telefonos szolgáltatók közül a Hungarotel megunta a patthelyzetet, és ultimátumszerűen közölte: megállapodások híján októbertől leállítja az 51-es számokat. Ez egy internetszolgáltatónak azt jelentette volna, hogy előfizetői ezen a területen nem a kedvezményes áron és a kedvezményes konstrukciókkal kapcsolódhattak volna a hálóhoz, ráadásul a tarifából sem részesült volna.

Van egy bíróság előtt teljesen védhető jogértelmezés, mely az 51-es szolgáltatás felmondását lehetővé teszi, és van egy ezzel egyenértékű, amely szerint a lépés tilos. Ezt a Hírközlési Felügyelet (HíF) elnöke jelentette be, és ez a tény önmagában is a szabályozás kiforratlanságának ékes bizonyítéka. A HíF a liberalizált piac játékszabályai szerint csak vitás esetekben avatkozik be. Az elnök azonban meglepetéssel vette észre, hogy ebben az ügyben az érintettek maguk között sakkoztak, és hivatalosan nem fordultak a hatósághoz. Vagyis csak az utolsó pillanatban, majdnem későn ahhoz, hogy be tudjanak avatkozni.

Pedig úgy tűnik, hogy az internetszolgáltatók a Hungarotel ultimátuma után gyorsan, nagyobb visszhang nélkül is rendezhették volna az ügyet. A szabályozónál felállított döntőbizottság néhány órával október 1. előtt meghozott döntése ugyanis valószínűleg nagy szerepet játszott abban, hogy a telefonos cég a szolgáltatást nem szüntette meg. A testületnek ezúttal a gyengébb lapja is ütőkártya lett: csak elvi döntést hozhatott, de ez előre jelezte, ha bármelyik telefonos cég beszünteti az internetet, akkor az ezt kifogásoló szereplők javára fog - akkor már kötelező érvénnyel - dönteni. A Hungarotel nem kapaszkodott bele saját jogértelmezésének helyességébe, és a szolgáltatás fenntartásával elkerülte az összecsapást, mely várhatóan akkor sem tett volna jót hírnevének, ha igaza bebizonyosodik.

Általánosságban is igaz, hogy a távközlési szektor szereplőinek és az ügyfeleknek egyaránt az lenne a legkedvezőbb, ha a társaságok minél hamarabb meg tudnának egyezni hálózataik összekapcsolási feltételeiről. Ezeknek a rendkívül fontos szerződéseknek a részleteiben rejlik az ördög, néhány filléres kitétel hosszú távon cégek létét határozza meg. A mostani eset már sokadszorra bizonyítja, hogy a tavaly elfogadott hírközlési törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek nem tudták rövid időn belül a felek számára elfogadható megállapodásokat kikényszeríteni. A piaci szereplők maguk között osztják a lapokat, inkább lassan, de biztosan, a szabályozóhoz csak végső esetben fordulva. A Hungarotel-ügy talán nem is létezett volna, ha a rendelkezések nem csupán az "ésszerű határidő" tágan értelmezhető kifejezésével határozzák meg a szerződések megkötésének időpontját.