Hol itt a dezinfláció?
Még szerencse, hogy az idei inflációs cél már megvan. A tegnapi gyenge adat miatt így már nem kell aggódnunk.
Finoman fogalmazva is érdekesen alakulnak a fejlemények a gazdaságban, illetve a költségvetési és monetáris politikában. A jövő évi költségvetésünkben sok a kérdőjel, a monetáris irányítás pedig csapdahelyzetbe került.
A hétfőn publikált állásfoglalás alapján a jegybanknak kamatot kellene emelnie, hiszen nemcsak a jövő évi inflációs becslés lóg ki a célsávból, hanem a 2004-es 4,2 százalék is jócskán meghaladja a 3,5 százalékos célt. Ez utóbbi a plusz-mínusz 1 százalékos sávban ugyan még benne van, de az MNB-nek nem azért van célsávja, hogy azon belül bárhol lehessen a drágulás, hanem azért, mert pontbecslést adni rendkívül nehéz, mivel akár egy kis tétel is átmeneti elmozdulást okozhat az inflációban. Ettől azonban még a 3,5 százalék a cél, mert ha elfogadjuk a célsáv meglétének indoklását, akkor a 4,2-es szintről már könnyű kiszaladni a sávból 2004 végére.
A jegybank mégsem emelt kamatot, amivel nem ront a PM-mel való kapcsolatán, a fiskális politika ugyanis feltehetően rossz néven vette volna a jegybanki szigorítást. A jegybank természetesen független, de az nem segít az országnak, ha az MNB és a PM egymás ellen dolgozik.
Megint más kérdés, hogy milyen dezinflációs folyamat az, amelyben az idei infláció 5 százalék körül lesz, a 2003-as becslés 4,6 - és hol van ez még a piac 5 százalék feletti konszenzusától -, a 2004-es pedig 4,2 százalék?
A forint pedig várhatóan nem játszik komoly szerepet az infláció további csökkenésében, hiszen az 1-2 százalékos erősödés, ami az utóbbi hetekben bekövetkezett, aligha lesz érezhető a fogyasztói árakban. Ahhoz újabb sokkszerű erősödésre lenne szükség - mint amilyen például Lengyelországban ment végbe a zlotyval -, hogy az árfolyamnak számottevő inflációcsökkentő hatása legyen. Ez csak egyféleképpen történhetne: sáveltolással, amibe aligha egyezne bele a PM.
A legtöbb tehát, amit az MNB tehet - anélkül, hogy ezt egyébként a számlájára lehetne írni -, az az, hogy reménykedik az olajár és néhány más tényező kedvező alakulásában, amelyek esetleg hozzásegíthetik az inflációs cél eléréséhez.
Máskülönben csak a célt igazíthatja majd a dráguláshoz, mint most is.
