Gulácsy, a sztár

Néhány napon belül kétszer is megdöntötték a hazai műkincsárverések négy esztendeje álló leütési rekordját egy életében jó esetben különcnek tartott, utolsó éveit elmegyógyintézetben töltő festő képei. Gulácsy Lajos valóban színvonalas, művészettörténeti szempontból is kiemelkedő alkotásaiért elsősorban azért alakulhatott ki példátlanul heves küzdelem, mert a festő művei fehér hollónak számítanak az aukciós kínálatban. Ennél többről van azonban szó: a hazai műkincspiac egésze szárnyal, egyre többeket érint meg a műgyűjtés befektetési szempontból is vonzó szenvedélye - nem utolsósorban azért, mert egyre több ember vagyoni helyzete engedi meg, hogy hódoljon ennek a szenvedélynek.

A karácsonyt megelőző árverési szezon elejétől látszott, hogy a piac erős, hogy újabb és újabb gyűjtők kapcsolódnak be a licitálásba. Jól számított tehát a László VARGart, amely éppen most jelent meg új szereplőként az első vonalba tartozó festmények aukciós piacán: múlt hétfői árverésén közel 150 millió forintos összleütési árat sikerült elérnie. Ez a Kieselbach közel hatszázmilliós, illetve a Mű-Terem Galéria több mint félmilliárdos eredményével együtt jelzi: a piac volumene bővül, új játékosoknak is van hely a pályán. Annál inkább indokolt erről beszélni, mivel nemcsak a legfelső kategóriában tapasztalható mozgás: a grafikáktól a ritka könyveken, kéziratokon át a műtárgyakig, ékszerekig minden "gyűjthető" iránt élénk az érdeklődés, és erre ráérezve sorra alakulnak az általános vagy speciális profilú galériák, aukciósházak. Gyarapodnak a meglévő gyűjtemények, és egyre több új kollekció születik.

Úgy látszik tehát, hogy a műgyűjtés szerepe, presztízse immár hazánkban is közeledik ahhoz a szinthez, amelyet tőlünk nyugatabbra régóta élvez. A lemaradás persze még mindig jókora, ám a jelentős áremelkedések egyre vonzóbbá teszik ezt a területet, így a festmények, műtárgyak hovatovább magától értetődő módon részét képezik a kisebb-nagyobb vagyonnal rendelkezők portfóliójának. Itthon is megvalósulóban van tehát André Kosztolányi axiómája: a pénz egyharmadát értékpapírban, egyharmadát ingatlanban, egyharmadát pedig műkincsben kell tartani.