A palesztin mellékszál

Bush amerikai elnök múlt pénteken váratlanul közölte, elérkezett az ideje annak, hogy felújítsák az izraeli-palesztin békefolyamatot. Most, a nagyobb közel-keleti háború bejelentett küszöbén. A közlés előzményéül az szolgált, hogy az elmúlt héten a Palesztin Hatóság részben eleget tett e felújítás egyik feltételének: megnevezte azt a személyt, aki kormányfővé előlépve átveheti Jasszer Arafat elnök funkcióinak egy részét, a háttér jótékony homályába vonva viszsza a konfrontációkban elhasználódott palesztin vezetőt. A személy, akire maga Arafat tett javaslatot, nem más, mint a különféle funkcióiban többszörös helyettese, Mahmud Abbasz, mozgalmi nevén Abu Mazen. A jelölt még nem döntötte el, hogy vállalja-e a megtiszteltetést.

Ez az előzmény azonban valójában nem magyarázat a washingtoni bejelentésre. Múlt pénteken sem mutatott több jel arra, mint tavaly júniusban vagy decemberben, hogy akár az izraeliek, akár a palesztinok felkészültek volna a megbékélésre. E jelek most ugyanúgy hiányoznak, mint a palesztin felkelés két és fél éve alatt bármikor. Akkor hát?

Elemzők szerint Bush közlése az "Irak körüli helyzet" kezelésének logikájába illeszkedik most, hogy a Biztonsági Tanácsban valószínűleg nem sikerül elfogadtatni az Irak elleni támadásra felhatalmazó határozati javaslatot. Egyfelől békeszándékot demonstrál, és oldalágon esetleg segít Tony Blairnek abban, hogy dűlőre jusson a háborúellenes brit közvéleménnyel. Másrészt beszélgetős egyezkedést kínál Párizsnak és Moszkvának (a BT-ben a vétójog alkalmazásával fenyegető két hatalomnak) egy olyan terepen, ahol az utóbbi időkben kapcsolatukra inkább az egyetértés, semmint a szembenállás volt jellemző. Harmadrészt az iraki ügyben meglehetősen ambivalens arab államok felé is felmutat egy gesztust: foglalkozik a palesztin állam kérdésével. Kérdés, hogy Bush ezen az áron megvásárolhatja-e magának az iraki háborút. (SzH)