Gyilkosság Belgrádban

A BBC internetes honlapján nem egészen két órán keresztül volt vezető hír a Zoran Gyingyics elleni merénylet. Ahogy az etalonnak számító forrás kezeli a belgrádi gyilkosságot, az azt is sejteti, milyen érdemi hatása, következménye lesz annak, hogy valakik rövid úton kivonták a forgalomból Szerbia reformista kormányfőjét. Semmilyen, szinte semmilyen - ami a nagypolitikát illeti. Ez akár jó is lehet, hiszen arra utalna, hogy a Balkán már nem kulcsfontosságú hely; akármi történik ott, belefér a "business as usual" kategóriába. Habár éppenséggel manapság, a fokozott terrorérzékenység idején talán mégsem lehet "ugyan, még egy tipikus balkáni merénylet" megjegyzést követő kézlegyintéssel napirendre térni a történtek fölött. Csak azért, mert a belgrádi orvlövész nem illik bele az iraki háború közeledtének terrorista ideálpanorámájába, vagy panoptikumába. Tudomásul kellene venni a terror egyik sajátosságát, azt, hogy mindig váratlanul csap le, s nem hadseregek az ellenszerei.

Közelből szemlélve Gyingyics meggyilkolását, aligha lehet állítani, hogy következmények nélküli eseménnyel van dolgunk. Az áldozat alig három hete, az akkor kudarcot vallott merényletpróbálkozás után azt mondta, hogy az "hiábavaló kísérlet a demokratikus változtatások feltartóztatására", és "alaposan elszámítja magát, aki azt hiszi, hogy az én eltávolításommal megállíthatja a reformokat". Távlatilag persze nyilván igaza van, de egyáltalán nem mindegy, milyen annak az útnak a minősége, amely a mosttól a távolabbi pontig elvezet.

A Milosevics megbuktatását követő két és fél év Szerbiában az úgynevezett nyugatosok és az úgynevezett konzervatív nacionalisták közötti állandó, igen éles politikai harcban telt el. Előbbiek Gyingyics személyéhez köthetők, utóbbiak az épp a napokban hivatal nélkül maradt Vojiszlav Kostunica köztársasági elnök nevéhez. Az Európai Unió, az Egyesült Államok és a nemzetközi pénzintézetek a Gyingyics-féle modernizációs irányvonal mögött álltak, azt támogatták - anélkül, hogy látványosan megvonták volna bizalmukat az egykori diktátort legyőző elnöktől. A volt Jugoszlávia központi államában ha vontatottan, ha ellentmondásosan, ha cikcakkosan is, de kezdtek kialakulni azoknak a társadalmi és gazdasági feltételeknek a körvonalai, amelyek Belgrádot EU-kompatibilissá teszik. Akárhova vezetnek is a merénylet szálai, az szinte bizonyosnak látszik, hogy a szerb reformszárny meggyengül, s az eredeti Gyingyics-célokig legalábbis göröngyösebb lesz az út.