Hajrá, Magyarország?

Mielőtt még bárki rosszra gondolna: jelen írás nem kíván pártpolitikával foglalkozni. Annyiban azonban valóban nem véletlen a címadás, hogy a tavalyi gazdasági folyamatokra javarészt az előző kormány alatt kezdődő, a belső keresletet élénkítő, az állami szerepvállalást erősítő politika nyomta rá a bélyegét.

A tények: tavaly 3,3 százalékkal bővült a GDP, ami az utóbbi hat év legrosszabb adata. A növekedés szerkezete egyértelműen romlott, az export hajtóerejét az állami beruházások, az olcsó hiteleknek köszönhető lakásépítések és a túlzott bérkiáramlás vette át. Kedvező viszont, hogy az utolsó negyedévben a növekedési ütem 3,7 százalékra gyorsult, és a feldolgozóipari beruházások visszaesése is mérséklődött valamelyest.

A 2002-es adatok arról tanúskodnak, hogy a világgazdasági recesszió negatív rossz némileg képes volt ellensúlyozni a belső kereslet felfutása. Hiszen a 3,3 százalék ? ha kissé szerénynek tűnik is a korábbi évek adataihoz képest ? még mindig imponáló fő exportpiacaink GDP-növekedéséhez képest. De milyen áron?

Ha a beruházások fellendülése kizárólag a kormányzatnak köszönhető, az semmiképpen nem nevezhető egészséges folyamatnak. A lakásépítések felfutása társadalmi szempontból lehet ugyan kívánatos cél, de ha ez a spekuláció elburjánzásával, a költségvetési terhek indokolatlan növekedésével és a kamatviszonyok összekuszálásával jár, akkor az komoly problémákat vet fel. A termelékenységjavulástól látványosan elszakadó béremelések ugyancsak veszélyes folyamatokat indítanak el. Az eredmény a külső és belső egyensúly romlása, aminek kezelése ? már volt alkalmunk megtanulni ? csak ideig-óráig húzható.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy az állam miként segítheti legjobban a gazdaság növekedését. Tény, hogy bármilyen aktív kormányzati támogatás végeredményben adóbevételekből történik, tehát forrást von el az életképes vállalkozásoktól a gyengék megsegítésére. Igaz ez még a kamattámogatási formákra is, bár azok legalább valamilyen teljesítménykényszer alá helyezik a hitelfelvevőt, szemben az ingyenpénz osztogatásával.

Egyvalami biztos: a nyitott és kisméretű magyar gazdaság tartósan nem tud szembemenni a nemzetközi konjunktúrával. Jobb ma egy egészséges lassulás, mint holnap egy fájdalmas összehúzódás.