Orosz póker

Szinte hihetetlen, de Igor Ivanov orosz külügyminiszter Pekingben valóban "meglóbálta" az orosz vétó lehetőségét, ha a Biztonsági Tanácsban sor kerülne a szavazásra arról az amerikai-angol-spanyol határozati javaslatról, amelynek szövege ugyan nem, tartalma azonban az iraki háború megkezdésére adna felhatalmazást. Tette ezt Ivanov nagyjában egy időben azzal, hogy főnöke, Vlagyimir Putyin elnök fehér házi kollégájával,

George Bushsal telefonon egy homályos akciótervről állapodott meg, amelynek értelmében mindent megtesznek a "mindenki számára kielégítő" iraki megoldás érdekében. Kérdés, hogy a "mindenkibe" ki tartozik bele. Ők ketten bizonyosan.

Míg jelenleg Párizs és Berlin számára inkább az USA-val szembeni nyugat-európai saját hang érvényesítése lehet a cél, addig Moszkva (és Peking) már a jövő globálpolitikájával foglalkozik, s benne saját szerepére tekintettel használja a neki jutott kártyákat. A pekingi Ivanov-nyilatkozat és a Putyin-Bush telefonbeszélgetés nem ellentmondás, hanem együtt éppen azt tanúsítja, hogy a mai orosz diplomácia durván fogalmazva egyszerre több vasat tart a tűzben, vagy emelkedettebb stílusban: több húron játszik. Ha ezekhez a történésekhez azt is hozzávesszük, hogy ugyancsak a múlt héten Bagdadban járt Jevgenyij Primakov volt kormányfő, akkor akár pókerjátszmáról is beszélhetünk; nem csak a tétek nagyok, a bemondásokat is hihetően kell megtenni. Primakov a nyomaték.

Moszkva nyilvánvalóan nem akar választani Európa és Amerika között (habár nagyságrendileg utóbbi a partnere), ugyanakkor közel-keleti általános és iraki konkrét érdekeltségeit sem szeretné kockáztatni. Jelenleg ezért minden irányban a kapcsolatok bővítésére játszik; ezt diktálják a következő 10-15 év gazdaságfejlesztési céljai. Elsődleges érdeke most az, hogy ne legyen háború, a másodlagos pedig az, hogy ha mégis lesz, akkor utána a békeosztók asztalánál üljön. (SzH)