A gyanú árnyéka

Soha a legjobb és soha a legrosszabb pillanatban nem jöhetett volna létre a tegnapi brüsszeli csúcsértekezlet, amelyen Berlin, Párizs, Brüsszel és Luxembourg az európai katonai együttműködésbe igyekezett lelket lehelni.

Az iraki háború drámai módon rávilágított a közös európai külpolitika hiányára. Sokan gondolják úgy, a már régóta tervezett katonai együttműködés a közös külpolitika kovásza lehet, és minél előbb vágnak bele, annál jobb. További érv: az európai hadikonszernek aggódnak, közülük három is kérte szombaton az EU-t, hogy teremtse meg a közös fegyvergyártás és -beszerzés kereteit, különben az amerikai cégek elorozzák a kövér megrendeléseket, európai állások tízezreit veszélyeztetve ezzel. Az amúgy egy hónapja tervezett és a folyamatok felgyorsítását megcélzó találkozó időszerűsége ennyiben vitathatatlan.

Más szempontból viszont a négyek rosszabb időpontot nem választhattak volna. Akkor keverednek az atlantiellenesség gyanújába, amikor az iraki rendezésben szerepet kérő Párizs és Berlin igyekszik javítani viszonyát Washingtonnal. Az EU elnökségét adó Görögország távollétével tagadta meg az uniós pecsétet a találkozótól, s az ugyancsak meghívott olasz és holland kormányfő sem volt jelen. (A négyek mellett Róma és Hága alapította a Közös Piacot, az EU elődjét.) A csatlakozók - köztük Magyarországgal - ez alkalommal nem kerültek kényes választás elé, hogy elmenjenek-e vagy sem, mert több uniós taggal egyetemben nem kaptak meghívást.

A Brüsszelben jelen lévők közös parancsnokság felállítását tervezik, lépéseket tesznek a közös fegyverbeszerzés irányában, és felgyorsítanák mobil hadtest szervezését. (Egyelőre csak Macedóniában működik ad hoc alapon egy 350 tagú EU-s egység.)

Az alapvető dilemmát azonban nem tudták feloldani, igaz, ezt nem is várta senki. Az EU vezető katonai hatalma, Nagy-Britannia - különösen az Irak körüli fejlemények tükrében - változatlanul gyanúsnak tartja az effajta együttműködést, amely adott esetben Amerika-ellenes színezetet kaphat. Márpedig a britek nélkül nem lehet uniós kül- és biztonságpolitikáról beszélni.