A mi beruházásunk

Magyar autóipari kudarcélmények sorozata tört meg ezekben a hetekben. Nemrég az Audi jelezte, hogy 1 milliárd eurót szán győri gyárának felfuttatására, tegnap pedig a Suzuki az Ignis bemutatásakor azt is bejelentette, hogy 85 ezerről 200 ezerre növeli az esztergomi gyár kapacitását,mindezt 60 milliárd forintért. Hab a tortán a Suzuki és a FIAT együttműködési megállapodása.

Tény, hogy az autógyártás súlypontja Nyugat-Európából áthelyeződik a visegrádi országok és talán Románia területére, és az is tény, hogy ebből a folyamatból Magyarország az utóbbi években valahogy kimaradt. A Toyota Csehországban épít üzemet másfél milliárd euróért, a Rover Lengyelország mellett döntött. A Peugeot-Citroën 700 millió eurós beruházásához Nagyszombatot választva kikosarazta a jelentkező magyar városokat. Szinte utolsó reménysugárként maradt a Hyundai, amely még habozik, hova telepítse 1 milliárd eurósra taksált autógyárát.

A Suzuki több mint kétszeres kapacitásnöveléséről eddig nem volt szó. Mint ahogy az Audinál elhatározott bővítés híre is meglepetést keltett, akárcsak az utóbbi időben inkább nehézségei miatt címoldalra kerülő FIAT szerződése.

Nem várt helyeken lesz tehát fejlesztés. Pedig ha belegondolunk, van a dolognak logikája. Jó munkaerő, kedvező helyszín, megfelelő infrastruktúra, fejlődő belső piac van másutt is térségünkben, támogatás is remélhető, ha nem Smart Hungarynek hívják, akkor másnak, de a Suzuki és az Audi minden más gyártónál jobban ismeri Magyarországot, és a beszállás költségeit sem kell már megfizetniük. Logikus. Mindebből az a tanulság, hogy a már itt lévő cégekre, azok megtartására éppúgy kell figyelni, mint azokra, amelyek új zöldmezős beruházásokért versenyeztetik a kormányokat. Akkor nem maradnak el az ilyen nem várt meglepetések.