Eurótól sújtva

Első látásra ellentmondásnak tűnik, hogy miközben az amerikai gazdaság teljesítménye továbbra is felülmúlja az eurózónáét, aközben az euró árfolyama történelmi rekordot ért el a dollárral szemben. De csak első látásra. Manapság ugyanis sokan úgy vélik, hogy nem a gazdaságok reálteljesítménye közötti különbség a legfőbb mozgatóerő a devizapiacon, hanem például a folyó fizetési mérlegek helyzete vagy a kamatkülönbségek. Márpedig ezek a tényezők egyértelműen a korábban alulértékeltnek tartott közös európai fizetőeszköz erősödése mellett szólnak. Bár az Európai Központi Banknak igaza van abban, hogy az euró jelenlegi árfolyamszintje történelmi léptékben nem nevezhető kiugrónak, ez az üzenet ugyancsak a további árfolyam-emelkedés lehetőségét vetíti előre.

Ha összefüggést keresünk az árfolyamok és a gazdasági teljesítmények között, akkor az inkább fordítva áll fenn. A The Economist számítási módszere szerint a dollár árfolyamesése az utóbbi hat hónapban mintegy 2 százalékpontos kamatcsökkentésnek felelt meg, míg az eurózóna esetében a közös valuta erősödése majdnem négy százalékpontos kamatemeléssel ér fel. Bár az EKB eközben mérsékelte irányadó kamatát, az összhatás így is jelentős szigorítás. Mindez olyankor, amikor a gazdasági növekedés az első negyedévben gyakorlatilag leállt, az infláció pedig még a jegybank tisztviselői szerint is az általuk kitűzött 2 százalék alá csökkenhet hamarosan. Ráadásul az övezet legnagyobb gazdaságát, Németországot immár komolyan fenyegeti a defláció veszélye.

Minden a kamatcsökkentés mellett szól tehát most az eurózónában, mégsem várható jelentős lazítás az EKB részéről. Ennek egyrészt az az oka, hogy a jegybank csak átlagot számíthat, nem lehet tekintettel az egyes tagországok bajaira. A másik, hogy az EKB törvényben meghatározott feladata kizárólag az árstabilitás megteremtése, szemben például a Fed alapszabályával, amely növekedési célokat is megfogalmaz. A harmadik probléma az a bizonyos 2 százalékos inflációs küszöb. Látni kell, hogy az eurózónában a munkaerőpiac merevsége és az erős szakszervezetek miatt a béreket és az árakat kevésbé fogja vissza egy esetleges recesszió, mint az Egyesült Államokban. Átmenetileg segíthet a célküszöb rugalmasabb értelmezése, amire történtek is utalások, a végső megoldást azonban csak a sokszor emlegetett szerkezeti reformok jelenthetik.