Folyik a lopakodó kodifikáció

Az egészségügy részesedése a nemzeti össztermékből alacsony. A tervezett hiány 2003-ban eléri az éves költségvetés egyharmadát. Az ellátórendszer kapacitásai nem adekvátak a lakossági szükséglethez, hatékonysága megkérdőjelezhető. A rendszerváltást követően sokféle tanulsággal szolgáló, szabályozott magánosítási modell született a közforgalmú gyógyszertárak, valamint a háziorvosi, a házi gyermekorvosi és fogorvosi ellátás területein. Továbbra is váratott magára egy egészségügyi közszolgáltatásokra vonatkozó törvényi szintű szabályozás. Ezt pótolta az előző kormány, amikor "az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról" szóló törvényben kijelölte a szabályozott egészségügyi piac körvonalait, lehetővé tette a magánosítást, a gazdasági társasági formációkban történő működtetést nonprofit, közintézményi, egyházi és közhasznú társasági konstrukciókban. A törvény tartalmazott egy fejezetet az orvosok, egészségügyi dolgozók szabadfoglalkozású vállalkozói jogállására vonatkozóan is, amelylyel a rendszer költséghatékonyságát, a jó szakemberek egzisztenciális biztonságát kívánta garantálni.

Az Orbán-kormány egészségpolitikai és közgazdasági megfontolásokból el akarta kerülni a profitorientált egészségügyi szolgáltatás dominánssá válását. Félő ugyanis, hogy a szolgáltatók nyereségérdekeltsége nyomán a népegészségügyi szempontokat szem előtt tartani hivatott egészségpolitika helyett a "kínálati oldal" (pénzügyi befektetők, multinacionális egészségügyi szolgáltatók, gyógyszer-, műszergyártók) határozna az ellátásról, ami sértené a gyógyításhoz való egyenlő hozzáférés esélyét, növelné a szolgáltatások költségességét, a megszerezhető profit érdekében torzítaná a szolgáltatási struktúrát. A profitorientált átalakulás kiszoríthatná az orvosi és egészségügyi dolgozói egzisztenciavállalkozásokat.

A jelenlegi kormány felfüggesztette a 2001. évi jogszabályt, helyébe "új kórház-privatizációs törvényt" kíván léptetni. Lopakodó kodifikáció folyik. A nyilvánosság kizárásával különböző jogszabály-módosításokban rejti el a polgárok szociális biztonságát alapvetően érintő, tervezett nagy változtatásokat: az egészségbiztosítás reformja, az új típusú szolgáltatásvásárlás, az irányított betegellátás rendszerbe állítása, a regionális ellátó hálózat kiépítése, a kórház-privatizáció, a lakossági hozzájárulás (önrész?) bevezetése, a

kiegészítő egészségbiztosítások rendszere, a gyógyszerforgalmazás liberalizálása és sorolhatnám tovább.

Az Európai Unió országaiban nincs példa arra, hogy a betegellátás szempontjából meghatározó kórházakat forprofit vállalkozás tulajdonába adták volna, vagy hogy pénzügyi befektető, multinacionális egészségügyi szolgáltató tulajdonrészt szerezhetne egy önkormányzati egészségügyi intézményben. További gond, hogy a nyereséghányadnak meg kell jelennie az egészségügyi finanszírozásban - ez a befektetett tőke megtérülésén felül mintegy 5-8 százalékos tőkearányos nyereséget jelent -, aminek a forrása nincs meg, kifizetéséhez a biztosító pénzének egy részét ki kellene vonni az egészségügyi ellátásból.

Azzal, hogy az "új kórháztörvény" szerint a vállalkozók tulajdont szerezhetnek egy-egy kórházban, megkérdőjeleződik az önkormányzatok ellátási kötelezettsége. Az egészségügyi vagyon elherdálódhat. Attól lehet tartani, hogy az állam fokozatosan kivonul az ágazat finanszírozásából, és a tőkebefektetőktől várja a hiányzó forrásokat. Úgy tűnik, hogy a választások során megígért és a kormányprogramban is megfogalmazott egészségügyi konszolidációs forrásokét is.

A tervezett privatizáció hosszú távra meghatározhatja a magyar egészségügy sorsát, szerencsétlen helyzetbe hozhatja a beteget. Mindezekre tekintettel a remélt kollektív bölcsesség felülkerekedésével az "új kórháztörvény" tervezetének visszavonása következményes szociális tragédiát előzhet meg.