USA-közel-keleti zóna?

Talán az iraki háború valódi mozgatórugóját tárta föl George Bush a dél-carolinai Columbia egyetemen mondott beszédében, amikor múlt pénteken fölvetette az Egyesült Államok és a Közel-Kelet között létesítendő szabadkereskedelmi övezet gondolatát, tízéves időtávlatban. Az amerikai elnök ez alkalommal mellőzte a harcias külsőségeket; nem volt a háttérben sem tankágyú, sem vadászgép, sem repülőgép-anyahajó, amikor elősorolta az övezet létrejöttének feltételeit: demokratikus berendezkedés, WTO-tagság. Az érintettek részére azzal találta indokoltnak a szabadkereskedelmi övezet létrehozását, hogy jelenleg a térség arab országainak összesített GDP-je nem éri el Spanyolország teljesítményét.

Amit nem mondott Bush, de nyilvánvaló feltételnek tűnik: előzőleg Washington külön-külön szabadkereskedelmi megállapodásokat kötne az érintett országokkal. Egyelőre csak Izraellel és Jordániával van ilyen egyezménye, de az év végéig várhatóan megköti azt Marokkóval, s előkészítés alatt áll hasonló megállapodás Egyiptommal és Bahreinnel is. A szabadkereskedelmi megállapodásokat pedig - a gyakorlat szerint - meg kell előzniük bilaterális befektetési egyezményeknek. Le kellene bontani a közel-keleti országok protekcionista kereskedelmi politikáját, nem szólva arról, hogy diverzifikálniuk is kellene gazdaságukat, különben a szabad kereskedelem könnyen a szabad rablás szinonimájává lehet. Pillanatnyilag ugyanis a közel-keleti arab országok mindössze 13 milliárd dollárral vesznek részt a világkereskedelemben - az olajat nem számítva. Egyébként Washington számára éppen az olcsó közel-keleti olaj áramlásának abszolút zavartalansága jelenthetné a szabadkereskedelmi övezet fő értelmét. Az iraki olajkitermelés és forgalmazás feletti de facto jog megszerzésére tett lépéseket látva már elhangzott, igaz, egyelőre még csak kérdés formájában: az USA OPEC-tagként kívánja befolyását gyakorolni? (SzH)