BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A sodródás dicsérete

Normális körülmények között már uborkaszezonnak kellene lenni, de az utóbbi időben ismét heves szócsaták bontakoztak ki a magyar gazdaság helyzetéről, kilátásairól. A szokásos kormányzat-ellenzék közötti, ismét durvulni látszó szóváltás azonban most kiegészült a különböző érdekvédelmi szervezetek megszólalásaival, amelyek bizonyára nem segítik sem az ismét készülődő "gazdasági helyzet" tárgyilagos megítélését, sem - ami talán mindennél fontosabb - a helyzetet kezelni képes gazdaságpolitika megfogalmazását, érvényesítését.
2003.07.23., szerda 00:00

Ebben a hangzavarban nincs irigylésre méltó helyzetben a tájékozódni kívánó állampolgár. Úgy tűnik azonban, ismételten bebizonyosodik, hogy a lakosság bölcsebb annál, hogy hallgasson a nem mindig elfogulatlan és érdek nélküli szirénhangokra. A lakosság józanul inkább azt értékeli, hogy az infláció nem nő, a vásárlások, a fogyasztás növekedési üteme ugyan mérséklődik a tavalyi rekordhoz képest, de a 2003. évi várható 6 százalékos bővülés jóval nagyobb, mint a rekordnövekedést produkáló 2000. évi. Akkor "szabályként" érvényesült, hogy a bérnövekedés üteme csak fele lehet a mindenkori gazdasági növekedés ütemének. Pozitív jelzés a lakosság számára, hogy az év első hat hónapjában a nettó reálkeresetek 8-9 százalékkal emelkedtek. Ebben a helyzetben a lakosság nem pontosan érzékeli, hogy milyen értelemben és vonatkozásban beszélhetünk mélyülő válságról, csőd közeli helyzetről.

A reális helyzetértékelés nemcsak a hiteles tájékoztatás és a gazdaság szereplőinek orientációja szempontjából minősíthető fontosnak, hanem a gyógyítás, a jelenleginél erőteljesebb és kiegyensúlyozottabb gazdasági növekedés feltételeinek kialakítása miatt is. Ugyanis a túlzó és egyoldalú, gyakran ideológiai alapú helyzetértékelés olyan intézkedéseket kényszeríthet ki, amelyek első ránézésre a jelentkező problémákat ugyan kezelni képes, de később és más vonatkozásokban kezelhetetlen társadalmi-gazdasági nehézségeket gerjeszthet. Aligha lehetne károsabbat tenni a jelen nehezedő és egyre komplikáltabbá váló helyzetben, mint végiggondolatlanul, különböző érdekérvényesítők igényeit kielégítő intézkedésekkel rángatni a magyar gazdaságot. A forint árfolyamával kapcsolatos legutóbbi lépések elrettentő példaként és tanulságként szolgálnak.

Mert lássuk be, a vállalati adóterhek látványos csökkentése, a kis-, középvállalkozások, valamint a mezőgazdaság stb. erőteljesebb támogatása, egyidejűleg a minimálbérek és az EU-s felzárkózás jegyében fogant további béremelések ugyan népszerű és kívánatos törekvések, de jelen esetben az egyensúlyi problémák végletes kiéleződését eredményeznék. Nem a kibontakozást szolgálnák, hanem középtávon a fenntartható fejlődést lehetetlenítenék el. A növekedés gyorsítását szolgáló kormányzati lépések szorgalmazása ugyanis vagy a költségvetés bevételeit csökkenti, vagy a kiadásokat növeli. Az öt éve tetszhalott privatizáció azonnali leállítása, párosulva az egyensúlyi viszonyok mielőbbi megteremtésével, a forint erősítésével politikai síkon ugyan kiváló és népszerű kritikai alapállás, de tarthatatlan a közgazdasági ábécé szerint, és aligha összeegyeztethető a felelős politikusi magatartással. Annál is inkább, mert a mostani gazdasági helyzetünk kialakulásában a világgazdasági dekonjunktúrán és a tartósnak ígérkező világméretű bizalmi válságon kívül éppen az játszott meghatározó szerepet, hogy 2001 elejétől a "magyar modellnek" nevezett gazdaságpolitika a belső kereslet - lehetőségektől, adottságoktól függetlenített - gyorsításával próbálta meg a magas növekedési ütemet fenntartani. Két év után világos, hogy a növekedési ütem jelentősen esett, 2003 első negyedévében 2,7 százalékra, a külső és a belső egyensúlyok pedig gyors intézkedéseket kívánó mértékben romlottak. Az adófizetők pénzéből, hatékonysági korlát nélkül adott állami támogatások pedig az esetek jelentős részében pénzelköltésekre igen alkalmasak, de versenyképes, exportképes kapacitások létrejöttére aligha.

Talán nem tűnik indokolatlannak ismételten emlékeztetni arra, hogy a növekedés két meghatározó tényezője - piac, tőke - szempontjából a külső feltételektől erősen függő kis és nyitott, nagyon is sebezhető növekedési potenciállal rendelkező Magyarország nem függetlenítheti magát a globális trendektől.

Sajnos a világgazdaságnak a 90-es években tapasztalt kiegyensúlyozott és dinamikus növekedési folyamata megváltozott, most eléggé zuhatagos szakaszon kell az egyes nemzetgazdaságoknak átevickélniük. Miután a világgazdaság zuhatagos, a magyar gazdaság számára is sok veszélyt hozó jellegét nincs módunkban megváltoztatni, marad a kompromisszumokkal terhes alkalmazkodás, sodródás. A mostanság divatossá váló vadvízi túrák fő szabálya pedig a hirtelen mozdulatok kerülése, sodródás az árral (az árral szembeni haladás lehetősége fel sem merül). Ez ugyan nem éppen felemelő magatartás a dacos, kurucos magyar számára, de legalább azt a reményt ígéri, hogy hamarosan eljuthatunk a növekedési folyam békésebb szakaszához.



kiemelés



Magyarország nem függetlenítheti magát a globális trendektől



Hegedűs Miklós

A GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.