Az utolsó óra munkásai

A választások után nem sokkal megszületett előcsatlakozási program (pep, illetve az abban felvázolt makrogazdasági pálya) kifejezetten biztató képet rajzolt a magyar gazdaság jövőjéről. Úgy tűnt ugyanis, hogy finoman, sokkok nélkül következik be a négyévente ismerős forgatókönyv: a választások utáni kiigazítás. Sőt, még arra is látszott némi remény, hogy a többletkereslet elinflálásának több évtizedes "szép" hagyományát sem műveljük tovább. Ebben hittek a magyar gazdaság számára meghatározó külföldi szereplők is (boldog idők), tehát kívülről minden feltétel adott volt a konszolidációra.

Ha ránézünk a gazdaság jelenlegi állapotára, rögtön láthatjuk, milyen messze vagyunk ettől a ponttól. 2003-ra szinte egyetlen fontos makrogazdasági mutató sem egyezik a pep-ben megjelölt értékekkel. Ebből még a legkisebb (de a politikai hiszti miatt mégis a leginkább előtérbe kerülő) baj, hogy a gazdasági növekedés az erős külgazdasági harmonizáltság miatt nemhogy 4,5, de 3 százalék is alig lesz. Sokkal nagyobb probléma viszont, hogy az alacsonyabb növekedéshez az eredetileg tervezetthez képest csaknem kétszer akkora fogyasztási dinamika párosul. Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy az idén is a teljesítményre fittyet hányó bérkiáramlás valósul meg: jelenleg is masszívan 10 százalék felett van az 5-7 százalékra tervezett reálbér-dinamika. Az államháztartási hiányra vonatkozó terveket pedig úgy túlhaladta az élet, hogy szigorításként kell értelmezni a 2004-re napokban bejelentett 3,8 százalékos GDP-arányos elképzelést. Összehasonlításul: egy éve még 3 százalékra tervezték a jövő évi deficitet?

Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, ha a kormányzat egy vérlázítóan átgondolatlan sáveltolás után több okból is szükségét látta a szigorításnak. Jelenleg úgy tűnik, a gazdaságtörténeti tankönyvek ezt a kiigazítást úgy fogják jellemezni, mint az adóemeléssel, gyengébb forinttal, magasabb inflációval történő keresletmegszorítást. Azt kell mondanunk, hogy a jelenlegi helyzetben ezzel nincs is semmi baj, mert ez a szükséges rossz. A sikeressége azonban nagyban függ a kormány eltökéltségén és "lobbifüggetlenségén", amelyből az elmúlt egy évben nem sokat mutatott. Itt az ideje bizonyítani, mert a fogyatkozó hitelességet és a külföld irányából megfigyelhető bizonytalanságot figyelve nem biztos, hogy lesz még egy alkalom.