Tökéletes iskolapélda

Silvio Berlusconi tökéletes iskolapéldáját adta annak, hogyan nem szabad kezdeni egy EU-elnökséget. Pedig az elnökségi program strasbourgi bemutatása előtt többen is figyelmeztették, vigyázzon, az Európai Parlament vele nem szimpatizáló frakciói közül többen is provokálni fogják.

A Berlusconi terhére elkövetett froclizás (ha a véleménynyilvánítás szabadsága felől nézzük), bár sokaknak talán nem szimpatikus, kétségkívül jogos parlamentáris eszköz, az olasz kormányfő reakciója viszont annál kevésbé. A német nép nagy történelmi tragédiájára utaló élcelődés még baráti társaságban is durva otrombaságnak számít, soros EU-elnökséget betöltő ország kormányfője a legnagyobb nyilvánosság előtt pláne nem engedhet meg magának ilyesmit. Még akkor sem, ha provokálták.

Kérdés, mennyire vetíti rá ez az intermezzó árnyékát az egész olasz elnökségre. Mivel Berlusconi újabb általános megdöbbenést okozott azzal, hogy közölte, mégsem kér bocsánatot, és nem is vonja vissza szavait, joggal feltételezhető, hogy az EU előtt álló súlyos problémáktól teljesen idegen és terméketlen ügy még jó darabig uralni fogja az uniós közbeszédet. Elvéve a figyelmet az olasz elnökség olyan kezdeményezéseitől, mint az uniós gazdaság kátyúba ragadt szekerének kimozdítására kiagyalt infra-

strukturális megaprojektek finanszírozása, vagy az illegális bevándorlás feltartóztatása.

Félő, hogy ha az olasz kormányfő ebben a stílusban folytatja, akkor az egész EU megsínyli az értelmetlen szócsaták miatt megromló légkört. Miként 1999-ben, az első néppárti-szabadságpárti osztrák kormány ellen kivetett diplomáciai embargót. Arról ugyanis senkinek nem lehet kétsége, hogy az EU értékközösség jellegét, miként akkor, most is demonstrálni kell. Még az ügyek folyamatos vitelét előíró ésszerűség rovására is. (UGy)