Vietnam messze van

Kisebb jelentéstani vita bontakozott ki az amerikai hierarchia csúcsán arról, hogyan értékelendő katonailag az iraki helyzet. Míg Donald Rumsfeld védelmi miniszter szerint szó sincs szervezett ellenállásról, addig a középső parancsnokság (Centcom) új első embere, John Abizaid tábornok gerillaháborúról beszélt, Colin Powell külügyminiszter pedig arról, hogy "gerillatípusú" támadások érik az amerikai katonákat. Valószínűleg megint a nagy kiegyensúlyozó hírében álló, és nem mellesleg átfogó katonai tapasztalatokkal rendelkező Powell (volt vezérkari főnök) jár a legközelebb az igazsághoz, habár Rumsfeld és Abizaid kijelentése is a valóság egy-egy elemét tükrözi.

Amerikai értelmezésben a "gerilla" kifejezés fenyegetőbb, mint általában, magában hordozza a kudarc szinonimáját. A háttérben nagy mumusként Vietnam emléke áll, ahol és amikor egy szedett-vedettnek hitt gerillasereg vereséget mérhetett a világ technikailag már akkor is legjobban eleresztett haderejére. Térben, időben és jellegzetességei túlnyomó többségében azonban "Vietnam" messze van. Azóta az amerikai fegyveres erőket folyamatosan kiképzik, felkészítik a hasonló típusú hadviselésre is, ami önmagában persze nem végső garancia, de például éppen Irakban ügyeltek egyéb részletekre is. Történetesen arra, hogy a bukásra ítélt rezsim ne létesíthessen magának háttérbázist ("felszabadított terület"): még meg sem indultak a hadműveletek, de máris amerikai ellenőrzés alá került az ország északi, egyetlen hegyvidéki területe, amelyet különben is a Szaddám-ellenes kurdok laknak; a sivatagban pedig nehéz elrejtőzködni. Bázis nélkül viszont nincs szervezett ellenállás. Iraki szempontból, ami most folyik, merő pazarlás - lőszerrel, fegyverrel, emberélettel; a volt elnök ellenállásra buzdító felhívásai is értelmetlenek - ez az egyetlen körülmény szólhat hitelességük ellen. Más lapra tartozik, hogy a béke megnyeréséhez több kell, mint gerillamentesség. (SzH)