A hiány mint banánhéj

Nyitott kérdéssé minősítette viszsza Colin Powell amerikai külügyminiszter a tömegpusztító fegyverek iraki létét azután, hogy a múlt héten visszaadta megbízását David Kay, a fellelésükre kiküldött amerikai szakértői csoport vezetője. Kay utóda egy korábbi kollégája, Charles Duelfer lett, akinek Tenet CIA-főnök azzal adta át a megbízását, hogy "egyetlen dolga van: megtalálni az igazságot, bármi legyen is az". A "bármibe" belefér az is, hogy Bagdadnak egyáltalán nem voltak bevethető tömegpusztító fegyverei; lemondása előtt ilyen értelemben nyilatkozott Kay, s utólag figyelemre méltónak - visszakozásszerűnek is - tűnhet Bush elnök kongresszusi üzenetének az a mondata, amely szerint, ha nem támadják meg tavaly Irakot, akkor az még mindig "a tömegpusztító fegyverek programjaival" foglalkozna.

Emlékezetes, hogy tavaly márciusban Washington és brit szövetségese két casus bellit talált Irak ellen: bevetésre kész tömegpusztító fegyverei vannak, s ezeket átjátszhatja Al-Kaida-szerű terrorszervezeteknek. Nagyhatalomtól a mostani tengerentúli fordulatnál nyilvánvalóbban alig várható el, hogy azt mondja: pardon, tévedtem. Vélhetőleg novembertől ez a beismerés még kellő távolságra van ahhoz, hogy ne árthasson komolyan George Bush újraválasztási esélyeinek; ámbár pancser politikacsinálók lennének a demokrata korifeusok, ha nem igyekeznének ébren tartva kihasználni ennek a hiánynak a beismerését.

Tony Blair számára azonban - akit a héten nemcsak az egyetemi tandíjak fölötti alsóházi szavazás vár, hanem a dr. Kelly öngyilkossága miatt elrendelt Hutton-vizsgálat jelentése is - egyenesen banánhéjnak bizonyulhat az új keletű beismerés, minthogy az a Kelly-üggyel is szorosan összefügg. (SzH)