Hogyan ne?

A nagy horderejű kérdésekben a politika gyakori taktikája, hogy először egy nagy név belöki a kérdést a köztudatba, aztán hagyja, hogy pöckölgesse egy kicsit a média. Néhány napon belül a felelős pártvezetők további megfontolt és eléggé homályos nyilatkozatokkal tartják fenn az érdeklődést, aztán ha kellőképpen tesztelve lett a közvélemény, jöhet az alaposan átgondolt (esetleg még társadalmi párbeszéden is átesett) döntés. Ez a szerepjáték a politika kíméletlen, bár nem túlságosan tetszetős logikája alapján alakul így, de van, ahol nem működik.

A pénzügyi piacokon biztosan nem. Azt, hogy államférfiaink nem feltétlenül tudják, ott pontosan mik is a szabályok, már láthattuk a sáveltolás alkalmával, a politikában megszokott logika alapján kommunikálni az eurózóna belépési időpontjáról szóló "gondolkodást" pedig bizonyíték: azóta sem feltétlenül sikerült megtanulni. A piac nem szereti az olyan hangzatos, ámde felettébb bizonytalan tartalommal bíró kifejezéseket, mint az "újragondoljuk", "alaposan megvizsgáljuk" vagy "néhány hónapon belül döntünk".

Ha valóban alapos meggondolást érdemel egy olyan ügy, ami a gazdasági folyamatokra döntő hatással bír, akkor csendesen tessék "megfontolni", a piac ugyanis semmit nem utál jobban, mint a bizonytalanságot. Egy kellemetlen döntés lebegtetése több hónapon át befolyásolja a várakozásokat, sokkal nagyobb, elhúzódó kedvezőtlen hatást kifejtve, mint a hirtelen bejelentés. Ettől persze a gondolkodás fázisát nem muszáj kihagyni (megunhatatlan példa: sáveltolás), de számomra megmagyarázhatatlan, hogy az eurózónához csatlakozás (egyszer már eldöntött) optimális időpontjáról mennyivel tudunk majd többet márciusban, mint most. (Ne tévesszen meg egyébként senkit a politikai nyelvezet: a "felkészülten csatlakozni" sem jelent mást, mint azt: "amint tudunk". Vagyis ha sikerült végre a költségvetés hiányát lefaragni. Bár ennek időpontja egyre kevésbé látszik.)

A fenti észrevételek egyébként igazak a gazdaság egészére is: ha 2003-ban tényleg kiigazít a kormány, és nem csak papol róla egy éven keresztül, akkor most már fellélegezhetne. Ehhez képest sem tavaly, sem az idén nem lesz komoly megszorítás, mégis lassan olyan lesz a közhangulat, mintha a társadalom bokrosi mértékű életszínvonal-esés elszenvedője lenne. Nem sikerült hát becsapni a piacot, de sikerült bebizonyítani a tehetetlenséget, és romlik a népszerűség is.

Tegyük fel azért a rend kedvéért a végén a naiv kérdést: tessék mondani, nem lett volna kifizetődőbb cselekedni?