Mérges szocialisták

Kétéves lett a kormány, amiről e helyt annyit indokolt megemlíteni: ahogyan illik, a koalíció prominensei jónak találták önmaguk teljesítményét, az ellenzék viszont elégtelennek minősítette összes igyekezetüket. Mi más hasábokon mondjuk el véleményünket.

Születésnaptól és ciklusfélidőtől, valamint politikai oldalaktól függetlenül újabb és újabb magaslatokra hág mindeközben a demagógia. Immár annak a megállapítására sem érdemes kísérletet tenni, hogy egy időszakon belül ki és kinek a képviseletében hozakodott elő a leghuncutabb eszmefuttatással. Egyformán kitesznek magukért a felek.

A szocialisták mostanában leginkább a független intézmények döntéseinek megkérdőjelezésében erősek. Az elmúlt alig néhány nap alatt hirtelenében mérgesek lettek az Alkotmánybíróságra (gyűlöletbeszéd és gyógyszerárak), a bíróságra (Kovács László kontra Polt Péter) és Lenkovics Barnabás ombudsmanra (Zengő-ügy). A gyűlöletsztori kilövése különösen fájdalmas, hiszen baloldalról ez az első számú kampányelemek egyike. Bár az is igaz: a döntés folytán épphogy melegen tartható a téma. Mindemellett azért felhívnánk a figyelmet: az előző ciklusban az akkori oppozíció általában a demokrácia sárba tiprásaként értékelte a fentebb felsorolt intézmények állásfoglalásainak, döntéseinek, ítéleteinek puszta kommentálását is.

A Fidesz sem pihen. Újfent bebizonyosodott: az ellenzék vezető ereje szinte kizárólag a nem kevéssé zengzetes és hangzatos nemzeti petíció menedzselésére építi stratégiáját. A dolgok tervszerűen haladnak, a felek nem okoznak egymásnak meglepetéseket: a parlament elutasította a petíció megtárgyalását, így ki lehet menni az utcára.

Orbán Viktor ott van otthon. (GA)