Ellenszélben a gazdaságpolitika

n A tőkepiaci befektetési portfóliók eszközeit már rég nem pusztán (állam)kötvények és részvények között osztják meg, hanem ezen belül is szokás fejlettnek és fejlődőnek, illetve a mostanság eufemisztikusan "feltörekvőnek" nevezett alcsoportokat elkülöníteni. Tulajdonképpen feltörekvőnek számít minden olyan piac, ami nem a tíz legfejlettebb országhoz tartozik, legyen szó részvény- vagy kötvénypiacról. A csoporton belül érdekes az Európai Unióhoz csatlakozott tíz ország besorolásának kérdése. Május 1-jén a tíz csatlakozó hivatalosan is "feltört", azaz papíron belépett az európai országok és az európai tőkepiacok elismert klubjába, de a gyakorlatban egyelőre kívülállónak, továbbra is feltörekvőnek számítanak.

Ezen piacok igazából a 90-es évek elején kerültek az érdeklődés fókuszába, amikor a megváltozott világrendnek, a fejlődő technológiának köszönhetően itt nagy befektetési, valamint - ettől nehezen elválaszthatóan - spekulatív pozíciók épültek ki. A legkomolyabb feltörekvő piaci mánia az orosz válságot megelőző években tombolt, amely az emlékezetes 1998-as káoszban ért véget. Az orosz csődöt követő kockázatkerülő időszakot aztán 2000 után egy letisztultabb periódus követte, amikor a visszaeső részvénypiacról elmenekülő tőke a másfajta, és fejlett állampapírpiacokét meghaladó hozamú befektetési lehetőséget keresett. 2001-től a feltörekvő kötvénypiacok reneszánszukat élték, és komoly súllyal szerepeltek az ismét fókuszba került kötvénybefektetéseken belül.

Az újjászülető népszerűség oka egyszerű volt. A részvénylufi kipukkadása után sokan fordultak el a részvénypiactól, a kötvények között keresve alternatív befektetési lehetőséget. A recesszióra a vezető jegybankok mind kamatvágással reagáltak, mélybe rántva a fejlett kötvénypiacok által kínált hozamokat is. Ezzel egy időben a legnagyobb fejlődő piacokon komoly változások mentek végbe. Argentínában az államcsődöt követően lassú, fájdalmas, de egyelőre eredményesnek látszó reorganizáció megy végbe; Brazíliában és Törökországban a széles bázisú választói támogatást élvező vezetés keze alatt régóta időszerű reformok gőzerővel indultak meg; más országok, például Chile példája bebizonyította, hogy egy fenntartható pályán haladó gazdaság tőkepiaca komolyabb általános bizonytalanság esetén is stabil maradhat. Jó belső fundamentumok, szegényes alternatív befektetési lehetőségek, alacsony amerikai, európai és japán kamatszint: minden adva volt tehát a kiemelkedő teljesítményhez, ami 2002 és 2003 során be is következett.

A 21. századot bevezető tőkepiaci környezet hazánkat sem kerülte el. A kamatfelárat kínáló piacok iránti általános érdeklődés, párosulva az uniós csatlakozással, valamint az azt követő gyors eurózónás csatlakozás reményével, sok befektetésre váró tőkét vonzott magyar tő-

ke-, azon belül is elsősorban a magyar államkötvénypiacra. A 2002-es évben például annak ellenére csökkent a kamatszint és erősödött a forint, hogy a hazai egyensúlyi folyamatok önmagukban ellentétes irányú mozgást tettek indokolttá. A felfokozott hangulatú piacot azonban nem érdekelték az aggódó hangok, az eszköztípusra jellemző általános derűlátás hazánkra is átragadt. A gazdaságpolitika már régen téves úton járt, de ez nem érdekelt senkit.

Most, 2004-ben ellentétes a helyzet: a feltörekvő, kamatfelárat kínáló piacok túlvettekké váltak. Aki tehette, brazil kötvényekből, vagy török lírából már régen "feltankolt". Vevő nincs, eladó annál inkább. Várható az is, hogy a világgazdaság látványos felpörgésére a vezető jegyban-kok kamatemeléssel válaszolnak, ami likviditást von el az alternatív piacokról, így alkalmasint az amúgy magas kamatot kínáló Magyarországról is. Ez az óvatos hangulat nehéz helyzetbe hozza a magyar gazdaságpolitikát, hiszen ? 2002-vel ellentétben ? nem bízhatunk abban, hogy a lelkes befektetők, akik a hazai gazdaság és az államadósság-kezelési stratégia sajátosságai folytán alapvetően meghatározzák a magyar kamatszintet, bármit hajlandóak megvenni. A lehetőségek és az ígéretek, amelyek éveken keresztül elegendőek voltak a bizalom megvásárlásához, most kevésnek bizonyulnak. Teljesíteni kell. Ha a számaink jó lesznek, jön a tőke, és alacsony lesz a kamatszint. Ha nem teljesítjük az ígéreteket, akkor 2004-ben ne is álmodjunk egy számjegyű kamatokról.