Melyik hiány számít?
Vegyes eredménnyel zárult az elmúlt hét, melyre leginkább a gyenge folyó fizetésimérleg-adatok nyomták rá bélyegüket. Az egy évvel korábbit közel 300 millió euróval meghaladó áprilisi folyó fizetésimérleg-hiány döntő része az áruforgalom nagy passzívumának tudható be. Az utóbbi két hónapban megforduló egyensúlyi trend után az egyik leginkább érdeklődésre számot tartó kérdés a piacon, hogy a behozatal felfutásából mekkora részt magyaráznak az ország uniós csatlakozása előtti vállalati készletfeltöltések és a beruházásvezérelt növekedés. Az elemzők nagy része kitart a mellett, hogy a romlás átmeneti lehet, amit igazolhat a finanszírozási, illetve importszerkezet javulása is. Ráadásul az ipari exportmegrendelések is arra utalnak, hogy a kiviteli dinamika magas marad a következő hónapokban. Feltehetően ezen okok is közrejátszhattak abban, hogy a külső egyensúlyi pozícióra vonatkozó várakozások a Reuters felmérése szerint nem romlottak. Nagyobb aggodalommal nézik viszont a szakértők a költségvetési folyamatokat.
A PM ugyan kiadott egy közleményt, melyben magyarázza, miért "orrnehéz" a hiány éven belüli lefutása, de a helyzet mégis kísértetiesen hasonlít az egy évvel korábbi, utólag nem a tárcát igazoló helyzethez. A tárca a mostani gyors hiánynövekedés után azért vár lassulást a második fél évre, mert a kiadások kissé az első fél évre koncentrálódnak. Nem jelentkezik év végén a köztisztviselők 13. havi bérének kifizetése (30 milliárd forint), a kormány által végrehajtott kiadászárolások megtakarító hatása viszont igen (160 milliárd forint). Az adósságszolgálati kamatkiadások a jegybanki alapkamat csökkenése következtében alacsonyabbak lesznek, mint az első fél évben (kb. 125 milliárd forint). Feltehetően a PM ez utóbbi megtakarítást nem az eddigi kismértékű, hanem a további kamatcsökkentésektől várja. Ezekre azonban akár keresztet is vethet, ha az infláció a májusihoz hasonló kellemetlen meglepetéseket produkál, és a kormány bizalomerősítő lépésekkel nem próbálja megnyugtatni a piacokat, amelyeken újra megjelent a bizonytalanság.
Hosszú távú makrogazdasági szempontból jó hír viszont, hogy áprilisban a reálkeresetek csupán egy hajszállal, 0,1 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, igazolva, hogy a korábbi három esztendő irreálisan gyors bérnövekedése után valóban beindult a béralkalmazkodás. (MI)
