Tokaj az unióban

Tokaj-Hegyalján készítik a világ legnemesebb édes borát - a magyar borászat nemzetközi presztízsének lehetőségeiről elmélkedve ezt a tételt kell szem előtt tartanunk, s ennek tükrében helyes meghatározni a névhasználati vita jelentőségét is. A tokaji bor elismertsége egyelőre a legkevésbé sincs összhangban értékeivel. Ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, nem elégséges, de feltétlenül szükséges tisztázni némely nyitott kérdést. Egyebek közt ideje berekeszteni magyarok és szlovákok polémiáját arról, ki hány hektáron és milyen keretek között jogosult aszút készíteni.

Csakhogy még attól is messze vagyunk, hogy tisztán lássuk, mi történt eddig és mi történhet ezután.

Éveken át arról nyilatkozott boldog-boldogtalan, hogy a szlovákok rontják az üzletünket. Amiről a legritkább esetben volt szó: az EU megakadályozta, hogy területén szlovák tokajit forgalmazzanak. Az elmúlt évtizedben mi jártunk jól, a szomszédok szenvedtek. Mégis kezdeni kellett valamit, ha másért nem, mert az unió azt szorgalmazta.

Április végén a magyar agrárminiszter bejelentette: megállapodott kollégájával. Eszerint a határ túloldalán 565 hektáron termelhetik az aszút - akkor, ha minden körülményt a magyar szabályozáshoz igazítanak, s az elkészült bor minősítését a közösen megalakítandó bizottságokra bízzák. Szépséghiba, hogy a történelmi tokaji borvidékből a trianoni döntéssel nem 565 - nem is közel ezer, ahogy a szlovák bortörvény rögzíti -, hanem csak száz-egynéhány hektár került Szlovákiába.

A kompromisszumot mindazonáltal - tekintettel a közös minősítési rendszerre - nem kell feltétlenül túl engedékenynek neveznünk, akár az ésszerű jelzőt is használhatnánk. Már ha tudnánk, hogy a kompromisszum tényleg létezik. A megállapodást a szlovák kormány előbb lesöpörte, majd elfogadta. A magyar kabinet, úgy tudni, nem is tárgyalta. Az EU-ban viszont a héten tűzik napirendre, s meglehet, Brüszszel veszi kezébe a további konzultációk koordinálását.

Hogy a dolgok e fordulata jó-e számunkra, vagy sem, később derül ki. Két momentum azonban rögzíthető. Az egyik, hogy az EU unja az egészet és mielőbbi megegyezést szeretne. Erre utalhat a szlovák kormány egymásnak tökéletesen ellentmondó két döntése is. A másik, hogy az járhat jobban, aki ügyesebben lobbizik. Ám lobbizásban az utóbbi időben nem mutattunk különös tehetséget.