Vállalkozói paradicsom

Jelképesen 12 óra előtt 5 perccel kezdődik ma

a müncheni Marienplatzon az IG Metall szakszervezet Siemens-akciónapja: attól tartanak, hogy a 167 ezer foglalkoztatottal Németország negyedik legnagyobb munkaadójaként számon tartott cég újabb tömeges elbocsátásokra készül. Magyarország közvetlenül érintett: egyre nagyobb annak az esélye, hogy hozzánk kerül Németországból a jelenleg nyereséget alig hozó mobiltelefon-gyártás.

Az IG Metall aktivistái jobbára csak érzelmi érvekkel operálhatnak, a rideg gazdasági tények a kitelepülés mellett szólnak: még akkor is jutányosabb a magyarországi mobilgyártás, ha a németek, amit persze nem tesznek meg, ingyen dolgoznának a Siemensnek.

Óriási, és ha lehet, egyre élesebb a termelési helyszínek közötti verseny. A német nyugdíjrendszer és az egészség-ügyi átalakítása, amely megteremtheti az adócsökkentések forrásait, részben éppen a szakszervezetek ellenállása miatt, igencsak vontatottan halad. Ugyanez áll az igen merev munkaügyi szabályok lazítását célzó lépésekre is.

A berlini kabinet azonban nem csak a reformok húrján játszik: korlátozná az uniós adóversenyt, bátorítaná - akár adminisztratív eszközökkel - "versenyképes" német-francia óriás vállalatok létesítését, sőt olykor még a patriotizmus fegyverét is beveti.

A tőkét ez inkább taszítja: kevés beruházás, kevés új munkahely létesül Németországban, amely kompenzálná az amúgy sok okkal magyarázható tőkekiáramlást és a régi munkahelyek megszűnését.

E folyamatnak Magyarország is haszonélvezője lehet, amelyet egy siemenses szakszervezeti funkcionárius

- korántsem bókként - "vállalkozói paradicsomnak" nevez. Feltéve, hogy tartósan vonzó tud maradni. További reformok híján ugyanis hamar bekövetkezhet, hogy annyira leszünk vonzóak, mint az a hajdanvolt szépasszony, akit már csak a festék és a púder tart össze.