Humánus bércsökkentés

Gyakorlatilag ugyanarról szavaznak a jövő héten a Bosch vénisseux-i gyárában a dolgozók, mint néhány hete a Siemens két németországi üzemében: ha a dolgozók vállalják az ellenszolgáltatási nélküli többletmunkát, a tulajdonos nem telepíti át a termelést külföldre - ez esetben Csehországba.

A sajtó e két ügyet exponálja látványosan, de korántsem elszigetelt esetekről van szó. Németországban, ahol sok helyütt csak 35 órát dolgoznak, hivatalosan állítólag már százra tehető azon cégek száma, amelyeken belül a hosszabb munkaidőről alkudoznak. Köztük az egyik legjelentősebb a Bundesbahn, az állami vasút, amely 44 órás munkahetet szeretne bevezetni. A DIW gazdaságkutató intézet vezetője már az 50 órás munkahét célszerűségéről beszél. Más szakértők a 30 napos szabadságidő megkurtítását, az ünnepnapok számának csökkentését javasolják.

A francia szocialista kormány a kilencvenes évek második felében nagy csinnadrattával bevezette a 35 órás munkahetet, Nicolas Sarkozy gazdasági miniszter vissza szeretne állni a 40 órára. Hasonló vita folyik az eurózóna több más országában is.

Hozzájárulhat-e a hosszabb munkaidő az eurózóna versenyképességének javulásához?

Európa elöregszik, mindenütt egyre nyomasztóbb a szakemberek hiánya. Ha ők többet dolgoznak, kevesebb bevándorlóra van szükség, munkaerőhiány miatt nem kell kitelepíteni a termelést. Segíthet ideig-óráig a hosszabb munkaidő a munkaerő-intenzív ágazatokon is, hiszen hozzájárul a költségek leszorításához.

Többet dolgozni azonban változatlan belső vásárlóerejű piacon csak akkor van értelme, ha van exportkereslet, hiszen megismétlődhet a japán deflációs szindróma, amikor az árak csökkenését a termelés zsugorodása követte.

Igazából a tét e vitákban nem is a munkaidő hossza, hanem a munkaerő rugalmassága, amelynek hiánya olyanynyira megkülönbözteti a régi Európát a gazdaságban meszsze előtte járó Egyesült Államoktól. Nem az a lényeg, hogy 35 vagy 40 órát dolgoznak egy üzemben, hanem az, hogy megrendeléstől, munkafolyamattól függően dolgozzanak többet vagy kevesebbet. Ez látszólag áldozat - a szakszervezetek "manchesterizálódásról" beszélnek -, de mint az amerikai vagy akár angol példa mutatja, hosszabb távon megéri.