Piac és állam: a nyerő páros

n Sok közgazdász véli úgy, hogy a politikának és a kormányzásnak nem szabad jelentős szerepet kapnia Magyarország gazdasági felzárkózásában, mert azt a piac határozza meg, és minden állami beavatkozás csak rontja a piaci működés hatékonyságát, tehát nehezíti a felzárkózást. Az emberek azonban rendre azokat a politikai erőket tüntetik ki bizalmukkal, akik a piaci folyamatok kormányzati eszközökkel történő irányítását és korrekcióját ígérik. Az elmúlt tíz év valamennyi magyar politikai választása azt mutatja, hogy csak olyan politikai erő volt képes a győzelemre, amelyik programjában döntő szerepet kapott az állam. Sőt, az elmúlt tíz év valamennyi európai választása is azt mutatja, hogy az emberek nem az állam elhalására, hanem hatékonyabb fellépésére szavaznak. Egyaránt ezt mutatja a baloldali "harmadik út" választási sikere Blair vagy Schröder, és a jobboldali pártok sikere Chirac vagy Schüssel esetében. Egyik győztes politikai erő sem azt ígérte, hogy az állam kevesebbet költ majd oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra, kevesebb támogatást ad a vállalkozóknak, kevésbé támogatja a lakásépítőket vagy nem lép fel a monopóliumok ellen, hanem épp fordítva. Kiknek van igaza: azoknak, akik kevesebb államot és még több piacot követelnek, vagy azoknak, akik az egyre erősebb piacot korrigáló, egyre hatékonyabb állam mellett érvelnek?

De fontos-e, hogy kinek van igaza? Azt gondolom, igen, mert ha a közgazdászoknak van igazuk, és az emberek tévednek, akkor a választópolgárok rendre olyan politikai erőre szavaznak, amelyik gátja a gazdasági felzárkózásnak. Ha valóban a gazdaságban egyre kisebb szerepet vállaló állam lenne a siker forrása, akkor a demokrácia gátja a gazdasági fejlődésnek, mert az emberek ezt nem szavazzák meg, helyette a piaci működésbe jelentősen beavatkozó államra szavaznak. Lehet egy praktikus megoldás: a győztes pártnak mást kell ígérnie, mint amit később tesz. Ez a pajzán gondolat sokak fejében felötlik, de van egy apró baj: a dolog kitudódik, és a hamisságon kapott politikai erő úgy jár, mint a cseh kormányfő a legutóbbi választáson, két mandátumot szerzett a huszonnégyből. A vezető politikai erők egyre kevésbé hajlanak arra, hogy ígéreteikhez képest 180 fokos fordulatot hajtsanak végre a kormányzásban, ami segít szavazóik és a demokrácia hitelének megőrzésében. Tehát válaszolni kell a kérdésre: kinek van igaza?

Természetesen az embereknek, mint mindig. A népet nem csupán azért nem érdemes leváltani, mert akkor a demokrácia helyébe valami más érkezik, hanem mert általában neki van igaza. Gazdaságtörténeti tény, hogy az európai államok megszületése volt az a döntő változás

4-500 évvel ezelőtt, ami a kapitalizmus mint az eddig ismert leghatékonyabb gazdasági működés kialakulásához vezetett. A piacok egyre kiterjedtebb működéséhez az államok egyre erőteljesebb működésére volt szükség. Valamennyi - és nincs kivétel - ma sikeres ország az államot használta a piac, a kereskedelem és a gazdaság megerősítésére. A korábbi brit és a mai amerikai birodalom szintén az állam segítségével garantálja a nemzetközi piacok működését. Sem a tőkére épülő régi, sem a tudásra épülő új kapitalizmus nem működne állami részvétel, sőt egyre erősebb állami részvétel nélkül. Valójában az a helyzet, hogy mind a piacok, mind az államok egyre erősebbek lesznek a fejlett világban, és ott van baj, ahol egyik a másik kárára szerez fölényt. Miért?

A közgazdasági elmélet már válaszolt erre a kérdésre, amikor a gazdasági fejlődés három legfontosabb forrását a termelékenység emelkedésében, a foglalkoztatás bővülésében és a jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklésében határozta meg. Csak a piac, vagy csak az állam nem képes e források teljes kiaknázására: az csak együtt megy. A mai globális gazdaság valamenynyi pályáján az állam és a piac párost játszanak, és ha az egyik gyengébben játszik, akkor a páros játéka is gyengébb lesz. Azért erősödik mindenhol és egyszerre az állam és a piac, mert a kapitalizmus páros játék, nem szingli, és azért lehet mindkettő egyre nagyobb, mert a gazdaságok is egyre nagyobbak lesznek.