Beismerés Bush módra

Bekövetkezett, amire kevés washingtoni politikacsináló gondolt, annál több független elemző: a tavaly márciusban megkezdett iraki háború belelóg az amerikai elnökválasztásba. A szervezők mindent elkövetnek, hogy a Republikánus Párt ma kezdődő elnökjelölő konvencióján a téma ne nagyon szerepeljen, és ha mégis, akkor a Fehér Háznak megfelelő megvilágításban. Miközben a hírek szerint az elnök viszonylag szokatlan módon közvetlen szerepet vállal a választási taktika kialakításában ízelítőt kaptunk abból is, milyen lehet ez a sajátos megvilágítás.

A The New York Times ugyancsak viszonylag szokatlanul "pofafürdős" interjút közölt az elnökkel a lap pénteki számában, amelyben egyebek között megkérdezték tőle: tévedett-e, hibázott-e valamiben az iraki háború kapcsán - 17 hónappal a háború kezdete után, a különféle lázadások kellős közepén, közeledvén az ezredik amerikai halotthoz. Bush válasza szerint ott számították el magukat, hogy túl gyorsan győztek, és ezért a helyszínen más körülmények fogadták a fiúkat, mint amit előre lehetett kalkulálni, de - hangsúlyozta - stratégiánk kellően rugalmas volt, hogy alkalmazkodjunk a helyzethez. A hibák közé tartozik, hogy azt hitték, sok lesz a menekült, nagy lesz a nyomor, az olajmezők be lesznek robbantva, "de semmi ilyesmi nem történt".

És még egy tartós magyarázattal szolgált: Szaddám hadserege a gyors amerikai győzelem miatt szétszéledt, ahelyett, hogy ellenállt volna - és most, utólag kell szembenézni vele. Nadzsafban, a Bagdad környéki településeken, az olajvezetékeknél, síita és szunnita mezben és felekezettől függetlenül. Sikerült ott is civilizációs frontot nyitni, ahol nem volt, de ez már nem része a beismerésnek. (SzH)