Az első lépések a valódi adóreform felé

A rengeteg új szabály nagy része a szokásos apró pontosítás, "kiskapubezárás", az EU-csatlakozással járó módosítás. A legjelentősebb változás az szja-ban indult el. Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján megalapozottnak tűnik az "elindult" kifejezés. Az adótáblában az egykulcsos adó irányában a parlament megtette az "utolsó előtti lépést". 1998-ban még hat sávból állt az szja-tábla. Az idén januártól már csak 18 és 36 százalékos kulcs van az szja-ban, habár a minimálbér adómentessége valójában egyfajta harmadik kulcsként funkcionál. Az egykulcsos adó bevezetése azonban talán a legnagyobb változás lenne az 1988-as adóreform óta. Ennek elemzése, mérlegelése azonban már egy másik, sokkal terjedelmesebb cikk témája lehet.

Szociális szempontból régi dilemma, hogy a különböző kedvezmények igénybevétele kétszeresen is ellentmondásos. Kimaradnak az alacsonyabb jövedelmű rétegek a kedvezmények igénybevételéből, illetve azokat teljes mértékben igénybe vehetik a magasabb jövedelműek, akik a legkevésbé sincsenek rászorulva azokra. Ezen igazságtalanság csökkentésében jelent fordulatot a kedvezmények igénybevételének jövedelemhatárhoz kötése. A költségvetési nehézségek miatt is várhatóan ezen az úton haladva lehet tovább csökkenteni az alacsonyabb jövedelműek terhelését. Az szja-ban bekövetkező változások viszont nem befolyásolják érdemben a vállalkozók versenyképességét. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az adóterhelés csökkentése nem mérsékli a bruttó bérek növekedését. Az üzleti szférában továbbra sem szokásos, hogy a reálbérek alapján határozzák meg a béreket.

A vállalkozókat közvetlenül érintő változások közül három emelhető ki. Az első az iparűzésiadó-kedvezmény duplájára emelése a társasági adóban. Az eddigi 25 százalék helyett az iparűzési adó 50 százaléka vonható le a társasági adó alapjából. Ha feltételezzük, hogy minden iparűzési adót fizető cég nyereséges, és teljes összegében ki tudja használni kedvezményt, akkor is csak az iparűzési adó maximum 8 százaléka, kb. 25 milliárd forint takarítható meg. (Az adóalap 50 százalékkal való csökkentése a 16 százalékos társaságiadó-kulcs felének megfelelő kedvezményt jelent.) A tényleges igénybevétel ennél lényegesen kisebb. Ma az iparűzési adó a külföldi befektetők számára a legnehezebben érthető, elfogadható adónem. A 20-25 milliárd forint az idei GDP kb. 0,1 százaléka. Ebből is látható, hogy itt még van tere a további adócsökkentésnek. Remélhetőleg már tavasszal, de a forró nyári adóreformviták középpontjában is a versenyképesség-javításnak ez a lehetősége fog állni.

A másik adócsökkentő lépés a fix egészségügyi hozzájárulás mérséklése, amely 2005-ben nagy költségvetési bevételkiesést még nem fog eredményezni, mivel csak november 1-jétől lép hatályba. Jövőre a vonatkozó ÉT-megállapodás alapján a fix egészségügyi hozzájárulás teljes eltörlése várható. Az alacsony bérű foglalkoztatók számára arányaiban ez jelenti a legnagyobb adócsökkentést. Valószínűleg ennél nagyobb lépést nehezen tud a költségvetés egy év alatt bevállalni, de a következő években folytatni kell a munkáltatói járulékok csökkentését, mert ez ma a magyar adórendszer másik kritikus pontja. Főleg az adóoptimalizálás szempontjából segíthetne a költségvetésen, ha a munkáltatói járulékon is lenne - akár nagyon magas jövedelemszint felett - befizetési plafon. Nyilván nagyon alaposan meg kell nézni, hogy mennyi kiesést kockáztat a költségvetés, de szinte biztosan lenne fehérítő hatása is egy ilyen lépésnek.

A tavalyi év sok tekintetben az áfáról szólt. Az EU-csatlakozás nehezen kiszámítható hatásai miatt az áfabevételek minden előzetes várakozást alulmúltak. Az egyik fő ok, hogy a befizetési határidők tolódtak el az új helyzetben. A költségvetés szempontjából ezen segít az év közepétől megszűnő gyakorított áfabevallás lehetősége. A jó likviditású vállalkozók számára a lassabb adó-visszaigénylés banki eszközökkel némi többletkamatköltség árán könnyen megoldható, de lesznek olyan vállalkozások, amelyek számára azért ez nem igazán örömteli hír.

Egy másik tanulsága az áfa-ügyeknek, hogy az EU-csatlakozás miatt az adórendszer egyes elemeinél a parlamenti erőviszonyok, az érdekképviseletek és különböző lobbicsoportok "hangossága" mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a vonatkozó direktívákat sem. Az EU-bürokrácia működésének megértése, a bonyolult eljárások áttekintése az eddigi felkészültségen túl külön tudományos "szakértelmet" igényel. Lassúak az eljárások, de a bizottság, az Európai Bíróság előbb-utóbb célba ér, és megfeddi a hibázó tagállamot. Legtöbbször már az eljárás elején elég a nyilvánosság ereje, de később jogi eszközökkel is kikényszeríthető az EU-ellenes szabályok megváltoztatása. Az időnek azért itt is komoly jelentősége lehet, hiszen ha költségvetési bevételkieséssel jár az EU döntése, akkor nem mindegy, hogy pár hónap vagy éppen több év vitatott bevételéről kell a magyar államháztartásnak lemondania.

Gyakran elhangzott az elmúlt hónapok vitáiban, hogy az idei változások nem jelentenek semmilyen irányban érdemi változást. Ez a vita sem volt haszontalan, de ha a fentiekben tárgyalt változások egy a versenyképességet középpontba helyező adóreform előszelét jelentik, akkor remélhetőleg az idén már a jelentős adócsökkentések különböző alternatíváiról lehet majd heves vitákat folytatni. Remélhetőleg ősszel, az adótörvények elfogadása után már nem tehető fel a kérdés, hogy valóban javult-e a versenyképességünk.