Adóreform: sok hűhó semmiért?

Mert mi is kellene egy adóreformhoz? Álláspontom szerint először is világosan meghatározott célok és prioritások. Köztük első helyen elvileg a versenyképesség növelése és az egyszerűsítés említendő. És még egy fontos tényező szükséges: a napi politikától mentes szakértői hozzáállás. Egyre inkább úgy tűnik, mindezek fogyóban vannak. Miért állítom ezt? Azért, mert felmerül a kérdés: hogyan lehet a versenyképesség növelésére javaslatot tenni, ha a bizottság már saját magának korlátot szab, mondván, nincs rá pénz. Meg azért is, mert "az idő" nem teszi lehetővé, hogy mást javasoljunk.

Így aztán saját magunk által korlátozva (tisztelet a kivételnek) nem állunk elő átütő javaslatokkal. Megint maradunk a kis lépéseknél, a felemás megoldásoknál. Ha mégis előkerül egy nagyobb ívű javaslat, mindig akadnak valakik a köreinkben, akik gyorsan előadják az "ezt nem lehet" kezdetű, évek óta begyakorolt elhárító mondataikat - ezt élem át mostanában közvetlenül az egyszerűsítési javaslatoknál. Látni kell, hogy az évek óta mozdulatlan adórendszerben reformot végrehajtani csak akkor lehet(ne), ha bátran hozzá mernénk nyúlni a "szent tehenekhez" is. Van belőlük bőven.

Íme, néhány: az adókedvezmények széles köre az szja-ban; ugyanitt a nem adózó tőkejövedelmek feláldozása a "térség meghatározó tőzsdeközpontja leszünk" jelmondat oltárán; homokba dugott fejünk a kisvállalkozásoknak adott kedvezmények valóságban nem használható szabályai kapcsán (vö. írott malaszt); a minimálbér túlpolitizált kezelése; az állami (adó)bürokrácia burjánzása. Lehetne folytatni! Ha nem foglalkoz(hat)unk (mert nem a mi feladatunk, erre nem kaptunk felkérést) az állami kiadásokkal (kell-e ennyi?, ha kell, oda kell-e, ahova most elköltik?, esetleg kevesebb is elég lenne?), akkor nagyon nehéz lesz adóreformot csinálni. Különösen úgy, hogy a közbeszédben az adóreform alatt kizárólag csak az adó- és járulékcsökkentést értik, várják.

Persze nem is várhatunk mást, mert ha egyik elemét úgy hirdetik meg, hogy nagy teher az iparűzési adó és meg kell szüntetni, akkor erre a válasz hogy lehetne az: nem, nem kell megszüntetni. Át kell alakítani úgy, hogy igazságosabb legyen, és ha lehet, ugyanannyi bevétel származzon belőle. Ebben is azoknak a hangja a legnagyobb, akik egyébként nem termelnek profitot, évek óta veszteségesek, nem fizetnek más adót (áfát sem, mert abban visszaigénylők), és hogy néz az ki, hogy itt van ez az iparűzési adó, amelyet nem tudnak elkerülni?! Úgy tűnik, ma ez az egyik központi kérdés, és ebbe már sajnálatosan a politika (a jelenlegi ellenzékre gondolok) is beleszól. Egy olyan munkafázisban, amikor még csak a szakértőknek kellene vitatkozniuk. Jó lenne, ha erre akkor kerülne csak sor, ha már van elfogadott javaslat és az a megvalósításához kell. Ha a szakértői munka során nem csak államigazgatási ellenállást kell leküzdeni, akkor egyre kétesebbé válik, hogy a végeredmény az lesz, aminek lennie kellene: adóreform.

"Az idő" mindig korlátot jelent, ha nem osztogatásról van szó, ennek ellenére valóban elhittem a miniszterelnök kijelentéseit a változtatási szándékok komolyságáról. Remélem, nem kell (jelentősen) megváltoztatnom ezt a véleményemet, összeszedi magát az adóreform-bizottság, és a politikai befolyáson túllépve valóban használható, a jövőbe mutató, a felkéréskor számára meghatározott szabad gondolkodás mentén születő javaslatokat fogad el. Lehetőséget adva ezzel azok megvalósítására. Ha nem, akkor az adóreform csak sok hűhó lesz - semmiért.