Aktív eutanázia

Ha a felmentések, kivételek és enyhítő körülmények egy alapszabály halálát jelentik, úgy az EU pénzügyminiszterei - élükön Jean-Claude Junckerrel, a soros elnök Luxemburg illetékesével - keddi ülésükön az euróövezet stabilitási és növekedési paktumának meggyilkolására készülnek. Előre megfontolt gyilkosságról van szó, ám nem biztos, hogy háborogni kell. Miután a paktumnak a költségvetési hiányt a GDP három százalékában maximáló szabályát megsértő Lisszabon esetében szankciókat helyeztek kilátásba, ám egy évvel később Berlin és Párizs gazdasági nehézségeire hivatkozva megúszta ezt, az eurózóna aranyszabálya menthetetlen kómába esett. (Ebből csak egy pillanatra éledt fel: mikor kiderült, hogy a görögök hamis makroadatokat közöltek Brüsszellel, a paktum respektje picit emelkedett. A tagállamoké meg mély szakadékba esett.)

Örvendetes lenne, ha a huszonötök az egyes tagországokra kitalált kivételek helyett olyan finomításokat fogadnának el, amelyek nemcsak azt határoznák meg, az egyes kormányok mennyit pazarolhatnak, hanem - az uniós versenyképességi és növekedési program szempontjait és kivételesen a realitásokat is figyelembe véve - azt is, mire költhetnek. Az előzetes hírek ezt alig erősítik meg. Az egyik javaslatot, az alacsony növekedés idején a deficitszabály felfüggesztését a franciák és a németek pofátlanul alkalmazzák évek óta, s nekik sem segített. Arra meg, hogy a német újraegyesítés költségeit le lehessen vonni a deficitből, már csak legyintenek azok az országok, amelyek még ma is a gazdasági átalakítás költségeit próbálják maguk mögött tudni. (GyüM)