Keleten kellenek

Külföldi szakmai honlapokon az elmúlt hónapokban egyre többször találkozom ismerős nevekkel: Autóker, TriGránit, Kész és társaik. Nem lepődöm meg, de figyelek. Jelzésértékű ugyanis, hogy az egyébként jó ideje különböző hazai részpiacokon markánsan jelen lévő vállalatok a közép- és kelet-európai országokban próbálkoznak.

Menekülnének? Nem hiszem. Jól beágyazták magukat, minden állami pályázaton elindulnak és más módon is szereznek üzleteket. Ráadásul a legújabb előrejelzések szerint a hazai építési piac a következő öt évben átlag 5-7 százalékkal növekszik majd. Józan eszük azonban azt mondatja velük: használjuk ki a piacismeretet a szomszédban, még mielőtt a nagy nyugat-európai versenytársak beteszik a lábukat.

Nem feltétlenül kell nagyot dobni, a közepes projektek is megteszik, ha jó sok van belőlük. Márpedig ezekből is jócskán lesz a következő 5-10 évben. Infrastruktúrában és az ingatlanpiac szinte minden területén van mit behozni, Románia, Horvátország és Bulgária körülbelül ott tartanak, mint mi 5-7 évvel ezelőtt.

A magyarországi építőipari és ingatlanfejlesztő cégek külföldi megjelenése mögött részben a lassuló bővülési lehetőségek felismerése áll. Telítődik a piac, mérséklődik a fizetőképes, hangsúlyozom, fizetőképes kereslet, s a túlkínálat miatt az idén különösen hosszú lesz a csődlista. Csak az marad a ringben, aki évente több száz lakást képes eladni (nem átadni), vagy betagozódik valamelyik nagy szereplő szervezetébe.

A legfőbb külföldre toló erő azonban a cégek számára az elkeserítően rossz hazai üzleti környezet. Nem csökkennek érdemben a vállalatok terhei: sem az adók, sem a járulékok nem akarnak elmozdulni kellő mértékben. Csoda-e, ha kapacitásaik egy részét - akár növekvő hányadát is - külföldön kötik le, illetve az olcsó élőmunkaerő reményében keresnek román, ukrán vagy akár szerb lehetőségeket.

Fülemben van a TriGránit-vezér, Demján Sándor egyik kijelentése. Az évek óta húzódó új budapesti kongresszusi központról beszélt, és azt fejtegette, hogy micsoda veszteség éri az országot, amiért nem készült el a létesítmény. Ezen füstölögve végül annyit mondott: Ha a fővárosnak nem kell, megépítjük Pozsonyban, ott ugyanis kellünk.