Üröm az örömben

Mindenképpen jó hír, hogy a 2004-2006 között Magyarország rendelkezésére álló EU-források lekötése közelít az 50 százalékhoz. Lám, nem lett igazuk a huhogóknak. Van elég pályázat, fejlesztési elgondolás, vállalkozói kedv ebben az országban. Az optimisták azt jósolják, hogy számos kiírásnál már az idén elfogy a keret. Mégis úgy kell kihúzni a számokat az illetékes hivatalokból, irányító hatóságokból.

Ha jók a beadott pályázatok, mi a baj? Az, hogy több jó is van, mint amennyire a pénz elég? Ez bizonyára nyomasztó, ám a szorongás oka ennél összetettebb. A hivatalok, irányító hatóságok és közreműködő szervezetek a szabályosság őrei a pályázati folyamatban, és rendkívül (olykor bürokratikusan) komolyan veszik feladatukat. Az uniós szabályok betartatása érdekében még akár (fölösleges) gátakat is emelnek. Ezért is haladnak lassan előre.

További üröm az örömben, hogy katasztrofális a szerződéskötés, a kifizetés tempója és mennyisége. Sajnos már annyira katasztrofális, hogy ha nem történik radikális fordulat az idén, de legkésőbb jövőre, hitelét veszti az intézményrendszer, s minden lelkes ember, aki benne dolgozik. S halmozottan csalódottá válnak a pályázók is, mert nem látják be, hogy miért kell indokolatlanul hosszú ideig várni a részükre megszavazott támogatásra.

Ráadásul most jön a neheze, a projektvégrehajtás, amikor a fejlesztési elgondolásokból valóság lesz. Ennek során ugyancsak rengeteg akadályt kell leküzdeni. S közeleg az újabb kihívás is, amikor többször ennyi ötletre, fejlesztési tervre, pályázatra és projektre lenne szükség. Már 2007-től.

Biztatás és döntés, lehetőleg minden szinten és nagyon sürgősen. Ez most a legfontosabb, útját kell állni a szorongás terjedésének, mert a félelem még inkább bezárja az ajtókat és ablakokat. A homály pedig elfedi az eredményeket és elbizonytalanítja a vállalkozó kedvet.