Bűnbak, mítosz, kibeszélőshow

Amolyan "kibeszélőshow" lehet az MSZP szombatra összehívott rendkívüli kongresszusa, legalábbis ez a pártvezetés célja. A szocialista párt működési mechanizmusa nem teszi lehetővé, hogy azonnal belebukjon bárki is a rendezvényen az államfőválasztás koalíciós kudarcába (három hónapnak kell eltelnie a tisztújítás bejelentése és az arról szóló kongreszszus között). Azt persze egyetlen résztvevő sem zárja ki, hogy biztos nem lesz olyan küldött vagy küldöttcsoport, aki ne vetne fel személyi kérdést. Talán ezt kívánja megakadályozni az elnökség, amikor a tervek szerint ma régiónként végiglátogatja a küldöttcsoportokat.

Mindenesetre úgy tűnik, az események nem sodorják el Hiller Istvánt, ahogy az korábban felvetődött. Legalábbis az MSZP vezetése az elnök mellé állt, egyesek szerint az ő megvédésére rendezik a kongresszust. A kormányfő célja is, hogy gyorsan lezárják az elnökválasztási ügyet, s elébe menjenek a "ki vezeti a kampányt" politikai konfliktusának.

Azt már a köztársaságielnök-választás előtt tudni lehetett, Szili Katalin bukása esetén mi lesz a forgatókönyv: Sólyom László méltatása, az ügy gyors lezárása. Hiller cseréjére nem kerülhet sor ilyen hamar, nemrég emeltük pajzsra - hangzik az érv. Az is igaz, a választások előtt ez lenne az utolsó pillanat cseréjére.

Bűnbak akad nélküle is épp elég. Az MSZP-ben az amúgy sem szeretett SZDSZ lett a legnagyobb ellenség. Vannak, akik Toller László és Suchman Tamás felelősségét is felvetik: olyan döntésbe hajszolták a pártot, amelyet nem tudtak kivitelezni, s eközben olyan hangulatot alakítottak ki, amelyben szinte meg sem lehetett fogalmazni kritikát. Hibáztatják a házelnököt is, amiért képtelen volt lelépni a választott útról. A kritikákat a párt vezetése sem teszi "zsebre", kapnak bírálatot a jelölési folyamat elrontott levezényléséért, Szili Katalin "le nem állításáért" és az SZDSZ "meg nem győzéséért" egyaránt.

Gyurcsány Ferencet is elérte a kritika. Az SZDSZ meggyőzése lett volna a kormányfő feladata, ebbe belebukott, noha tény, e feladat nem kecsegtetett sok eredménnyel. Az, hogy miért nem tett többet - mert nem tudott, vagy mert nem akart -, vita tárgya a párton belül. Egyesek szerint nem ismeri a pártot, nem tud kellőképpen taktikázni. A többség véleménye eltér ettől: a miniszterelnök úgynevezett kényelmes pozíciót vett fel: hagyta, hogy a pártok vívják a csatát. A kormányfő is csak egy gyarló ember - magyarázták -, aki nem fog eddigi legnagyobb ellenfelei (most történetesen Szili Katalin) mellett szívvel-lélekkel kiállni. Ha ez volt a taktikája, arra is rámutatott, mire képesek nélküle az MSZP úgynevezett nehéz emberei. Nem valami sokra - hangzik a válasz.

Ám Gyurcsány Ferenc is vesztett, mítosza megkopott, a csodavárás alábbhagyott. Igaz, megmutathatta, szükség van erős vezetésre, nincs mese, mögé kell állni.

Gyurcsány Ferenc lesz a párt választási bizottságának elnöke, ezzel kvázi ő irányítja majd a szervezetet - szóltak a hírek. Igaz, ez sem újdonság, Medgyessy Péter idején is így működött a rendszer. Emellett az is kérdés, vajon a kormányfőnek lesz-e energiája még a párttal is foglalkozni, amikor a száz lépés programja leköti minden idejét. Tudnia kell, párt nélkül nincs győzelem 2006-ban, a párt pedig "gyalázatos állapotban van" - teszik hozzá az MSZP-ben. Bár az első csatát Gyurcsány Ferenc nyerte, amikor tavaly miniszterelnökké választották, most azt is be kell bizonyítani, ő lesz az, aki a következő tíz vagy húsz évben az MSZP vezetőjévé válik.