Formális és informális lobbizás külföldön

Tárgyalás három elnökkel, ugyanennyi kormányfővel, egy parlamenti elnökkel, két magyar szervezet vezetőjével; részvétel két egyezmény aláírási ceremóniáján; két üzletember-találkozó megnyitása; két avatási ünnepség; beszédek; sajtótájékoztatók és doorstepek; díszebédek, -vacsorák. Belgrád, Podgorica, Újvidék, Palics, Szabadka - repülővel és (szigorúan védett, kiürített utakon haladó, pár száz méterenként fegyveres rendőrök, csendőrök, katonák, speciális egységek által vigyázott) gépkocsikonvojban. Mindez 36 óra leforgása alatt. Ez a számszerűsíthető, objektív és formális mérlege Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök múlt csütörtök-pénteki Szerbia és Montenegró-i hivatalos látogatásának.

Dinamizmust sugalló üdvözlések, mosollyal kísért kézfogá-sok, a legfontosabb témák következetes ismételgetése, pókerarc, amelyen csak egyszer-kétszer (a magyar kisebbség Budapesttel szembeni sérelmeinek felpanaszolásakor) sejlik át valódi érzelem, egy-egy arcizomrándulás; és a Budapest számára fontos politikai, kisebbségi ügyeket is érintő témák mellett formális és informális lobbizás, elősegítendő a magyar üzleti körök, befektetők és külkereskedők térnyerését a szomszédos országban. Ez pedig a tudósító szubjektív benyomása a vizitről.

S milyen a valódi mérleg? Ezt a legnehezebb megvonni, hiszen egy ilyen hivatalos látogatás nem a mának, még csak nem is annyira a holnapnak, sokkal inkább a holnaputánnak szól. Hosszú hónapok, akár évek is eltelhetnek, mire a most képviselt érdekek legalább részben érvényesülni tudnak. Igaz ez az üzleti elképzelésekre is.

Utóbbiak szép számmal vannak - derült ki a miniszterelnököt elkísérő magyar nagyvállalatok vezetőiből álló üzletembercsoport tagjaival folytatott beszélgetéseinkből. Ők persze nem csak és nem elsősorban az üzleti tárgyalások miatt vesznek részt az ilyen látogatásokon. Az ok inkább abban keresendő - ahogyan egyikük a Világgazdaságnak fogalmazott -, hogy nyomatékot ad az adott üzleti törekvésnek és magának a vállalatnak is. Különösen olyan közegben, ahol nagy ügyekről - privatizációkról, koncessziókról - alapvetően a helyi kormányzat dönt. (Igaz, az is elhangzott: ennél is többet érne, ha az üzletembereket nemcsak a küldöttséget szállító konvoj egyik személygépkocsijában látnák a vendéglátók, hanem mód nyílna arra, hogy egyszer-másszor a tárgyalásokon is jelen lehessenek.)

Ilyen nyomaték pedig még a legnagyobbaknak is elkél - nem véletlen, hogy olyan nagyvállalatok tartották fontosnak delegálni topmenedzsereiket, mint a Magyar Telekom, a Mol, a Mal, a Transelektro csoport, a Hunguest Hotels, a Ganz Acél. Terveik vannak ugyanis a térségben.

A Mol továbbra is érdekelt például a NIS-ben való tulajdonszerzésben, s emellett sztrádák melletti benzinkúthálózatot tervez kiépíteni - mondta el lapunknak Mosonyi György vezérigazgató. A Transelektro nem csak az energetikai privatizációban venne részt, a többi közt transzformátorállomásokkal, csővezetékekkel, erőmű-felújításokkal kapcsolatos projekteket készít elő - mondta Székely Péter elnök. A helyi telefontársaságban tulajdont szerzett Magyar Telekom után a második legnagyobb montenegrói magyar befektető, a Hunguest Hotels a már folyó után még az idén újabb jelentős projektet szeretne véglegesíteni - közölte érdeklődésünkre Hülvely István vezérigazgató. A Ganz Acélszerkezet már futó kikötőfelújítási projektje mellett Szerbia legkomolyabb hídépítő cégének privatizációjából vállalna részt Varga Gusztáv vezérigazgató szavai szerint. S végül, de nem utolsósorban a Mal, amely koncessziót, majd tulajdonrészt szerezne a montenegrói partnercégében - közölte Tolnay Lajos elnök. Ha ezek megvalósulnak, a magyarok jelentős befektetők lesznek Szerbiában, és a mainál is jelentősebbek Montenegróban. Ezért érdemes és kell is lobbizni. Akár kormányfői szinten is.