Az elárvult Fidesz

Mi kell ahhoz, hogy jó politikus légy? Sok minden, közte ez: emlékezz mindenre, és tégy úgy, mintha mindent elfelejtettél volna. Dávid "Önálló" Ibolya MDF-elnök például a múlt héten megrótta a Fideszt, amiért Orbán "Beolvasztó" Viktor nemzeti konzultánsai közt feltűnt Pozsgay "Államminiszter" Imre. Az a Pozsgay, akit a Fórum 1989 környékén az újjászülető Magyar Köztársaság elnöki székében szeretett volna látni, és aki évtizeddel később történetesen ennek a "kicsinyecskedő" alakulatnak a képviselőjelöltje volt.

(Ne legyünk igazságtalanok, feledékeny más is: a szocialista Molnár "Vizsgáló" László saját múltjáról remélte, hogy necces pontjai a múlt ködébe vesztek. Hiába.)

Most, hogy a döntéshozó politikában nemigen történik semmi - bulvárcsatákkal kell beérnünk -, itt az alkalom, hogy MDF-et elemezzünk. Az orbáni stratégia ugye az volt, hogy a jobboldalon elegendő egy pártnak - esetleg pártszövetségnek, túlnyomó Fidesz-dominanciával - vitézkednie, mert együtt többre jutnak. Dávidnak azonban - hiába vélték elnökké emelésekor sokan, hogy a fúzió levezénylése lesz a dolga - ez nem tetszett. Pontosan miért, nem tudni, mint ahogy az sem egyértelmű, Orbánnak igaza van-e, vagy nincs.

Hanem az már-már tény, hogy politikája sikerre vezetett - csak másképpen. Jobbra egy pártot látunk. Az MDF-et beolvasztani nem sikerült, eltávolítani igen. A Dávid-formáció ma ott van, ahol 2002-ben a Centrum - nem véletlen, hogy a "legendás" Békejobb felélesztésében ketten játszhatnak szerepet. Hogy aztán ebből miféle koalíciók következhetnek 2006-ban, nagy kérdés. Vagy mégsem akkora: a felmérések kétpárti parlamentet ígérnek. (GA)