Borult égből
Ha van valami meglepő a tegnapi terrortámadásokban, az mindössze annyi, hogy eddig sikerült azokat elkerülni. Az olimpia mámorából a terror döbbenetébe zuhanó londoni polgárokat persze joggal sokkolták az események, de ez a villámcsapás egyáltalán nem a derült égből érte őket. Nagy-Britannia az Egyesült Államok legmegbízhatóbb szövetségeseként előkelő helyen szerepelhetett azon a listán, akiken szélsőséges iszlám csoportok igyekeznek bosszút állni vélt vagy valós sérelmeik miatt. A korábban már több akciót is sikerrel meghiúsító brit titkosszolgálat gigászi erőfeszítései ellenére sem tudta elkerülni a szörnyű fiaskót. Be kell látni: a biztonsági hálónak vannak és lesznek kisebb-nagyobb rései.
A személyes tragédiákon és az ilyenkor megszokott patetikus kinyilatkoztatásokon túl épp erre a hiányosságra érdemes odafigyelni, hiszen gyakorlati következményeit hamarosan a saját bőrünkön is érezhetjük. Már tegnap megtörténtek ugyanis az első jelzések arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió felgyorsítja azokat a folyamatokat - biometrikus útlevél, pénzügyi tranzakciók szigorúbb ellenőrzése -, amelytől nagyobb biztonságot remél a terroristák ellen. Könnyen lehet tehát, hogy hamarosan a vén kontinensen is elterjed az az Amerikában már megvalósult gyakorlat, amely a terrorizmus elleni harc nevében korlátozni kívánja az egyébként oly sűrűn és büszkén emlegetett emberi szabadságjogokat.
Nem feltételezem, hogy a terroristák számoltak volna tettük minden következményével, de tény, hogy az akciók nyomán immár Nyugat-Európa kormányai is nagyobb ellenőrzés alá vonhatják polgáraikat, méghozzá úgy, hogy népszerűségük ennek ellenére nőhet (lásd George W. Bush példáját). De ne legyen senkinek illúziója: amíg a terrorizmus helyett nem annak okát akarják felszámolni, addig mindenki veszít ebben a küzdelemben.
