Dupla munka
Bár a közszféra létszámcsökkentéséhez épp a párhuzamos munkaköröket kellene megszüntetni, úgy tűnik, még a reformok tervezése is paralel módon zajlik. A harmadik éve működő, reformokért felelős kormánymegbízotti hivatal mellé a miniszterelnök hat szaktárcát bízott meg nemrég az átalakításhoz szükséges teendőkkel. Hogy a párhuzamosítás a bizalmatlanságnak, a konszenzushiánynak vagy az útkeresésnek köszönhető-e, még nem világos, az viszont egyre nyilvánvalóbb, hogy a közszférában a nagy áttörést meghozó reformok már nem zajlanak le a választásokig.
A kiadások minimalizálása, a létszám, illetve a munkafolyamatok és a szervezés racionalizálása, a bevételek optimalizálása, a szervezeti és a működési kultúra átalakítása nélkülözhetetlen a változásokhoz. A dupla munka többféle javaslatot szülhet minderre, ám remélhetőleg egyetlen reformcsapat sem felejti el, hogy a számok mögött emberek vannak.
A központi költségvetési szervek idei létszámcsökkentésének többletkiadásához biztosít finanszírozási hátteret egy február 15-én született kormányrendelet (29/2005). Az intézmények a szervezeti egységek, illetve a munkakörök összevonásához, megszüntetéséhez igényelhetnek támogatást. A rendelet a létszámcsökkentéshez közvetlenül kapcsolódó kifizetésekhez nyújt részfinanszírozást. Korkedvezményes nyugdíj, felmentés, felmondás, prémiumprogram: így csendben csökken a létszám, pánikkeltés nélkül. Csak bízni lehet abban, hogy a kormányrendelet nem a fűnyíróelv alkalmazásához nyújtott felhatalmazást, hanem az első reformteendőket adta helyi kézbe. Helyi szinten mégiscsak jobban látszik, hogy ki a felesleges munkaerő, vagy legalábbis kit tud nélkülözni a szervezet.
Elemzők irreálisnak tartják a kormányfő elvárását, miszerint kétszázmilliárd forintot kellene megspórolni a minisztériumok és háttérintézményeik működésén. Ebből közel százmilliárd épp a személyi és a dologi kiadásokat érintené. Ehhez képest a közszolgálati reformért felelős kormánymegbízott ígérete "messiásinak" tűnik, hogy hatszázmilliárd forint takarítható meg. Egyelőre kétséges, hogy a dupla munka dupla eredményt hoz, ám ha néhány száz milliárd forinttal kevesebb folyik el jövőre a közszférában, már megérte a közös helyett a párhuzamos gondolkodás.
