Kis pesti dübörgés

Miért idéztem fel ezt a tegnapi pillanatot? Azért, mert jelzi, hogy merrefelé tart a magyar turizmus. Egyrészt érzékelhető, hogy az állami kézben lévő turisztikai fő felelős szervezet, a Magyar Turizmus (MT) Rt. nem csupán a nagy küldő országokban iparkodik megerősíteni marketingjét, hanem több más európai államban is. Végre rájött, hogy hiába mosolyog Tony Curtis az amerikai képernyőkön és bulvárlapokon, a közönség megdolgozása sikeresebb lehet, ha Európán belül a magyar-magyar tehetségek európai népszerűsítésére helyezi a hangsúlyt, és ezeket az arcokat "nyomja" több tucat repülőtéren, pályaudvaron és óriásplakáton.

Nem lennék igazságos, ha megfeledkeznék a fapadosokról, hiszen a turistaszaporulat főleg nekik és nem elsősorban az MT Rt.-nek köszönhető. Az elmúlt egy évben kisebbfajta forradalmat indítottak el térségünk több fővárosában, így nálunk is. Ma már csapatostul hozzák-viszik a skótokat, íreket, északnémeteket vagy éppen az olaszokat. A tömegturizmust hajtják föl ezzel, s ennek egyelőre csak azért örülhetnek a hazai idegenforgalomból élő cégek, mert így kissé ellensúlyozhatják azt, hogy a magyar ügyfél ritkább, mint valaha. Sokkal fontosabb a fapadosok közvetett hatása: azzal, hogy hazájukban Budapest és Magyarország felkerült a térképre, később a többet költő, minőségi turista is előbb dönt az ideutazásról, mint egy ilyen előkészítés nélkül, hiszen szinte eszébe sem jut egy magyarországi kiruccanás. Az idegenforgalmi infrastruktúra egyelőre csak ezt a réteget képes úgy-ahogy fogadni. Négy- és ötcsillagos szállodából viszonylag jól állunk, bár kérdem én: mi lenne, ha hirtelen beindulna a magyar konferenciaturizmus úgy istenigazából? Jó, most is van valami kezdemény, de ha sorozatban, netán időben egymáshoz nagyon közel rendeznék az 5-7 ezer fős kongresszusokat, bajban lennének a szállodaigazgatók.

Vannak azért biztató jelek is. Néhány cég felfedezte magának a Balatont. A létesítmények zöme és szervezési háttere (utazási irodák) szinte egyetlen kézben összpontosul (SCD Group), s ez a kéz sok fejlesztést tartogat a közeljövőre. Mondhatjuk, ez már kvázi monopólium. De ha neki sikerül, talán más vállalatok is fantáziát láthatnak a tóban. Jót sejtetnek a néhány hete vázolt szállodai, kemping- és szolgáltatási fejlesztések, témaparkok, apartmanházak és téli-nyári élményfürdők. Azt, hogy nem csupán a két nyári hónapra tervező vállalkozók akarnak megélni a tóból, hanem főleg olyanok, akik az év nagy részében programot, szállást, szolgáltatást, bevásárlási lehetőséget nyújtanak és ehhez - zömmel saját pénzből - megteremtik a feltételeket.

Visszakanyarodnék azonban az államhoz, mert anélkül biztos nem megy. Módosítani kell ugyanis egy sor törvényt és rendeletet. Bármelyik befektetővel beszéltem a minap egy turisztikai konferencián, mindegyik azt mondta: nagyságrendekkel többet kellene áldozni a közforrásokból a vasútra, a hajózásra, a vidéki repülőterekre és természetesen a közutakra. Budapesten, a Balatonnál, a Tisza mentén, Mohácson, Sátoraljaújhelyen, Lentiben és mindenütt, ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren. Egyetértett ezzel Kolber István miniszter is, aki tegnapi tájékoztatóján elismerte: "Dübörög, de csak a fővárosra koncentrálódik az idegenforgalom, ezért különösen fontos a régiók turisztikai fejlesztése."

Szerintem is. Ezért várom a vidéki dübörgést.