Politikai pszichológia

Nemcsak azt tudtuk meg a héten, milyen adótervekkel óhajt boldoggá tenni mindenkit a kormány - egyszersmind javítva hatalomban maradási sanszait is -, hanem azt is: most jön a második forduló. Ezt maga Gyurcsány Ferenc állította, és bár nekünk úgy tűnik, még az első kör is várat magára, biztos, hogy a belpolitikai helyzet fokozódik.

Ebben a ciklusban sehogyan sem sikerül pihennünk, mégis meggyőződésünk, hogy ami van, az még nem kampány, hanem szolid játszadozás, laza felkészülés csupán. Amikor az igazi kampány beindul, azt észre fogjuk venni. Hiába, hogy az aktuális adatok alapján a választók jelentékeny hányada hátat fordított az elitnek. Ha csupán annyi eszünkbe jut, hogy az alaposan megszervezett Fidesz és az e téren mindig is tehetséges MSZP mozgósító ereje összevethetetlen a három-négy évvel ezelőttivel, arra a következtetésre jutunk: kemény csaták jönnek.

Pillanatnyilag a regnáló kormányfő a pszichológiai hadviselés eszközeit bevetve arról próbálja meggyőzni a bizonytalanokat - és elbizonytalanítani a biztosakat -, hogy Orbán Viktor pszichológiai hadviselést folytat és tönkre akarja tenni a magyar nemzet önbecsülését. Egy megközelítés, amely ellenfele szöveggyűjteményéből sem hiányzik. (Vö.: merjünk nagyok/kicsik lenni.) Mit tehet erre az ellenzék vezére? Azt mondja: a polgári és a jóléti Magyarország programja akár összefésülhető lehetett volna - amennyiben minden másképpen lett volna. A Fidesz-elnök a mumus, ismételgethetik balról - a Fidesz-elnök barátságos, érkezhet a ritörn jobbról.

És még hány ilyen lesz! Hogy összesítésben ki bizonyul hitelesebbnek, nüánszok döntik majd el. Fogalmunk sincs, mi lesz 2006 tavaszán. (GA)