Unalmas munkapiac
A nyári uborkaszezon elérte a makrogazdaságot is, a múlt héten igen kevés hír látott napvilágot. Mindössze a foglalkoztatottsági adatok jelentek meg, ám sok újdonság abban sem volt. A második negyedévben 7,1 százalékos volt a munkanélküliség Magyarországon, az előző három hónapban 7,2 százalékon állt a ráta. A csökkenés azonban szezonális sajátosságok eredménye, ezt figyelembe véve nem állt meg a sikertelenül állást keresők számának másfél éve tartó emelkedése.
E kör bővülése mögött nem a foglalkoztatottság csökkenése, hanem a munkapiac adminisztratív módon történő szélesítése áll. A sorkatonaság eltörlése miatt az idén többen lépnek be a munkaerőpiacra a szokásosnál, a nyugdíjkorhatár emelése következtében pedig kevesebben hagyják el azt. Ez automatikusan az aktivitási ráta emelkedését jelenti. Vagyis egyik gyakran hangoztatott szlogen sem állja meg a helyét: egyrészt nincs szó korábbi munkahelyek tömeges elvesztéséről, másrészt nem a növekvő munkavállalási kedvet (az inaktívak önszántukból való munkapiacra lépését) jelzi az aktívak számának emelkedése. A magyar munkaerőpiacra a stagnáló foglalkoztatottság, európai összehasonlításban alacsony munkanélküliségi ráta, ám rendkívül gyenge, nem javuló gazdasági aktivitás jellemző.
Ezen a héten sem árasztanak el bennünket új információk, csak két érdekesebb hazai adat jelenik meg. A lakásépítési engedélyek második negyedéves alakulása a közeljövő lakáspiaci konjunktúráját mutatja majd meg. Bár az utóbbi két negyedévben valamelyest csökkent, ám még így is történelmi csúcsának közelében van az utóbbi egy évben kiadott új engedélyek száma. A használatba vett lakások ezt némi késéssel követik, érthető, hogy itt az idei első negyedév jelentette a csúcsot. A kérdés, hogy elindul-e a lassú apadás, vagy rekordot dönt az utóbbi egy évben átadott lakások száma. Pénteken a júniusi ipari termelési adatokat ismerhetjük meg, itt a fő kérdés, hogy az igen jó tavasz után milyen irányba indult a szektor a nyáron. (MI)
