BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

EU-költségvetés: Blairnek összejön?

Amikor e sorok írója egy brüsszeli sajtócsoporttal a brit külügyminisztérium vendégeként Londonban járt, a társaságnak felajánlott sajtóbeszélgetésen módjában állt megkérdezni a brit kormányfőt: nem gondolja-e, hogy a júniusi EU-költségvetési alku elsüllyesztésével a brit diplomácia vészesen aláásta Nagy-Britannia népszerűségét a kelet-európai új tagországok körében, amelyek közül többen addig természetes szövetségesüknek tekintették a brit kormányt?
2005.11.08., kedd 00:00

Akkor láttam életemben először Blairt fintorogni. Afféle, „már megint ezzel jönnek” típusú gesztus volt ez. Amit követett aztán a jól ismert válasz: tudatában vannak, hogy mennyire fontos a hétéves EU-büdzsé az újonnan csatlakozott országoknak, és mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy ez a brit EU-elnökség végére valósággá váljon.

Ami azt illeti, elég sokáig készültek rá. A brit fél évből az érdemi munkát tekintve már csak alig hat hét maradt, mire az elnökség formálisan is újra napirendre tűzte a kérdést. A kép teljességéhez tartozik azonban három további megjegyzés. Az egyik, hogy valójában kétoldalú alapon a brit diplomácia kezdettől fogva folytatott egyeztetést a tagországokkal költségvetési ügyekben is. A másik, hogy Blair ismerői tudni vélik: a brit kormányfő munkamódszere, hogy egyszerre mindig egy dologra összpontosít, de arra nagyon. Mivel az EU–török csatlakozási tárgyalások kezdetének tervbe vett dátuma október 3. volt, ezért Londonban először ezzel foglalkoztak. Meg is kezdődtek a tárgyalások… Aztán következett az október végi londoni EU-csúcs, ahol brit részről fontosnak tartották, hogy még a költségalkuk előtt a globalizációs kihívást és a versenyképesség fontosságát állítsák a figyelem középpontjába. Többé-kevésbé ez is összejött, utat nyitva ahhoz, hogy most már tényleg a büdzséügy következzen. Ráadásul úgy – és itt jön a harmadik komponens –, hogy londoni számítás szerint új, versenyképességi megközelítés is teremtődött közben a költségvetési vitákhoz.

Júniusban, a luxemburgi elnökség végén főként három országon vérzett el a megállapodás. Nagy-Britannián, amiért az EU- költségvetés struktúrájának módosításától – főként az agrárbüdzsé súlyának majdani lefaragásától – tette függővé a brit visszatérítés csökkenthetőségét. Franciaországon, amely perspektivikusan sem akart hallani az agrárpolitika kikezdéséről. És Hollandián, amelyik semmit sem volt hajlandó elfogadni addig, amíg nem biztosított a holland nettó befizetés legalább évi másfél milliárd eurónyi lefaragása. Mindehhez jött a svédeknél már akkor is domináns hiányérzet a versenyképességi kiadások elégtelensége miatt, illetve a támogatási alapokban érintett tucatnyi ország „nyomulása” a felzárkóztatási alapok megfelelő pozicionálására.

Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnöknek mindezeket végül nem sikerült közös platformra hoznia, ám sokak szerint ennek alapvető oka nem anynyira a csomag kidolgozatlanságában, hanem a politikai készség hiányában rejlett. Valójában – ami a dolog tartalmi részét illeti – a leendő megállapodás nagy része voltaképpen együtt van. A luxembourgi kompromisszum annyira patikamérlegen lett kiméricskélve, hogy nagyon mást ugyanazon országok ugyanazon vezetői fél éven belül aligha tudnak érdemben összehozni. Ami nyáron nem volt meg, az főként néhány „szent tehén” megérintésének elfogadása: legyen bár szó a brit visszatérítésről, vagy a közös agrárpolitika jövőbeli felülvizsgálhatóságáról. Viszont politikai hangsúlyok módosulására – főként, ha adódik közben érezhető csereajánlat is a felek részéről – elvben már elég lehet fél év.

Sokan ebben bíznak most is, bár nem kizárt, hogy ők viszont szem elől tévesztik az érme lehetséges másik oldalát. Azt, hogy a magas szintű egyezkedés egyes résztvevői – hiába, a nagypolitikát is csak emberek csinálják – Blairen most éppen azzal állhatnának bosszút politikai alapon, hogy neki se adassék meg a siker lehetősége. Majd jövő tavasszal az osztrákoknak…

Egy biztos: egy évvel ezelőtt mindenki azt bizonygatta, hogy ha egyáltalán valaki össze tudja hozni a leendő hétéves költségvetést, akkor az Jean-Claude Juncker, az akkor soron következő luxemburgi elnökség kormányfője lehet, felvértezve általános elismertségével, tapasztalatával és legendás tárgyalókészségével. Már ekkor mindenki hozzátette azt is, hogy ha valamikor teljesen reménytelen sikeres büdzséalkura számítani, az a legmélyebben ellenérdekelt brit diplomácia időszaka lesz. Nos, a vélelmezés első fele már megbukott. Most már csak arra volna szükség, hogy hasonlóan tévesnek bizonyuljon a jövendölés második fele is. Mindenki nyerne rajta.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.