Homályos átláthatóság

Az Európai Bizottság hat hónapon belül útjára indít egy internetes honlapot, amelyen elérhetők lesznek a tagállami listák az uniós támogatások haszonélvezőiről – feltéve, ha a tagállamok összeállítják és közzéteszik a maguk listáját. A nemes brüszszeli kezdeményezés az EU működésének átláthatóbbá tételére ezen a ponton sajnos el is akad, hiszen a tagállamokat semmiféle szankció nem fenyegeti, ha az adatokat nem lesznek hajlandók felfedni. A kormányoktól pedig senki ne várjon lelkes együttműködést: Dániában, ahol a támogatások listája már nyilvános, újságírók és civilszervezetek másfél éves küzdelmére volt szükség a közzététel kicsikarásához. És ez nem véletlen: a már nyilvános listák mindenhol azt mutatják, hogy a kifizetett EU-pénzek oroszlánrészét jelentő agrártámogatások zöme nagyvállalatokhoz, királyi családokhoz, netán politikusokhoz vándorol. Ennek felfedése pedig, az átláthatósági kezdeményezés céljával ellentétben, aligha növelné az uniós intézményekbe vetett gyengécske bizalmat – érthető hát a vonakodás.

Ennél is szomorúbb, hogy egy másik fontos területen már magában a bizottságban sem volt meg a kellő elszántság az előrelépésre. Siim Kallas intézményi reformokért felelős eredeti javaslata a brüsszeli lobbizás világába is nagyobb betekintést biztosított volna a nyilvánosság számára, szabályozva egyúttal azt is, hogy a lobbisták és az uniós tisztviselők kapcsolatában mit szabad, és mit nem. Hosszas huzavona után a bizottság azonban végül csak abban egyezett meg, hogy 2006 elején egy zöld papír kibocsátásával vitát indít a lobbizásról. A polgárok érdemi információk helyett újabb színes papírral gazdagodhatnak. (BÁ)