Kell-e nekünk kisebb állam?

Az adócsökkentés mostanában népszerű, sőt alkalmasint előremutató gondolat, de ha hozzátesszük, hogy az állam jelenlegi feladatainak ellátására minden száz forint jövedelméből már most több mint száztizenötöt elkölt, akkor egyértelmű, hogy a bevételeket megkurtító adómérséklés csak azon az áron valósítható meg, hogy ha ez ebből fedezendő kiadások mértéke is kisebb. Kisebb kiadás viszont az ellátandó állami feladatok körét is szűkíti, márpedig választások előtt kevesen szeretnek azzal kampányolni, hogy mi az a munka, amelyet a választók kedvéért ezentúl nem szeretnének csinálni.

Jogos az felvetés, hogy egyáltalán szükség van-e kisebb államra. Ez nem annyira egyértelmű, mint amilyennek látszik, hiszen vannak példák arra vonatkozóan, hogy egy-egy ország, például az északi gazdaságok, kiterjedt szociális háló és jelentős állami szerepvállalás mellett is sikeresek lehetnek, számos más ország viszont kisebb számú feladat állami körben való ellátása, ennek kapcsán pedig mérsékeltebb adók és alacsonyabb jövedelemelvonás mellett mutatkozik versenyképesnek. Minden modell működőképes, de mindegyik más környezetben az. Az északi modell egy kooperatív, a történelme és éghajlati viszonyai nyomán sokkal nagyobb egymásrautaltságban élő társadalmakban működik, amelyek a zord viszonyok között összefogás és együttműködés nélkül nem maradtak volna fenn. Az állam ott sok, különösen a szociális hálóhoz kapcsolódó feladatot lát el, s ezért cserébe jelentős adóterhet ró a választókra, amelyet azok többé-kevésbé elfogadnak és teljesítenek is, miközben a társadalomban a jelentős állami jövedelemelosztás mellett is kevéssé kiterjedt és elfogadott korrupció.

Az individualistább magyar társadalom ebben a kérdésben érdekes inkonzisztenciát mutat. Nem szeretjük, ha az állam a magánügyeinkbe avatkozik, erkölcsileg elfogadhatónak tartjuk az adóelkerülés kreatív formáit, komoly üzleti sikerek kulcsa az állami megrendeléseknél megszerzett kedvező pozíció, ugyanakkor az államtól védelmet, segítséget, valamint munkahelyek teremtését várjuk. A korrupció az állami segítséghez való hozzájutás elfogadott módja, még ha nyilvánosan pironkodást, illetve hangos kritikákat is vált ki. Az állami bevételek rendszerére ezzel egy időben folyamatos társadalmi nyomás helyezkedik, az adóterhet túlzottnak érezzük, a választók kegyeit a mindenkori politika pedig a kedvezmények bonyolult és átláthatatlan rendszerével igyekszik megnyerni. Az eredmény a jelenlegi ásító államháztartási hiány, a fenntarthatatlan adósságpálya, ezzel egyidejűleg pedig társadalmi zúgolódást kiváltó magas adóterhelés. A pénzügyi piacokon tapasztalható kegyelmi állapot mellett egyelőre a rendszer így elketyeg még egy darabig, változtatás nélkül azonban középtávon már biztosan számíthatunk valami, az 1994-es mexikóihoz hasonló büntetésre.

Az állami pénzügyek, valamint a feladatok és források közti feszültségek enyhítése sürgető, de ehhez egy „reform” már kevés, inkább végre tenni kéne valamit az ügy érdekében. A tennivaló természeténél fogva nem közgazdasági kérdés, hanem a társadalom preferenciáinak függvénye: sok feladat állami körben való ellátását és magas adókat, vagy ennek ellenkezőjét szeretnénk-e a jövőben. Ez egy ideologikus megközelítés, s ennek eldöntése után természetesen következhetnek a közgazdasági, illetve egyéb szakmai szempontok. A magyar társadalom habitusához valószínűleg az „adócsökkentés plusz kisebb állam” irányában történő elmozdulás illik, ugyanakkor egy ilyen politikának együtt kell járnia a szélesen értelmezett demokratikus kontroll erősödésével is. A kisebb állam ugyanis szükségszerűen nagyobb piacot jelent, hiszen oktatásra, egészségügyi ellátásra, távolsági tömegközlekedésre vagy éppen a temetkezésre akkor is szükség van, ha azt teljes egészében nem az állam biztosítja, ehhez viszont olyan kontrollintézményeket, valamit azok társadalmi elfogadottságát, jelentőségük tudatát kell erősíteni, mint a versenyhivatal, a fogyasztóvédelem vagy az ellenőrző szakhatóságok. Kisebb állam nem jelent feltétlenül gyengébb államot, de hatékonyabbat feltehetően igen. Megvalósítása a következő kormányzati ciklus legnagyobb politikai kihívása.

Kisebb állam nem jelent feltétlenül gyengébb államot.