Klímavédelmi vereség
Tanácstalanság és széthúzás várható azon a ma kezdődő montreali konferencián, amelyen 190 ország küldöttei vitatják meg a globális klímavédelem jövőjét. Úgy kellene stratégiát alkotniuk a felmelegedést okozó gázok kibocsátásának 2012 utáni, a kiotói jegyzőkönyv által lefedett időszakot követő csökkentéséről, hogy először is Kiotó kudarcát kell elismerniük. A legfrissebb becslések szerint az 1990-es szinthez képest a fejlett államok kibocsátása 2012-re tíz százalékkal nőhet, szemben a kiotói jegyzőkönyvben szereplő, még oly szerény ötszázalékos csökkenéssel. Csak a miheztartás végett: tudósok legalább 60 százalékos visszafogást tartanak szükségesnek a globális felmelegedés megállításához. Már ha egyáltalán megállítható még a folyamat.
Nehéz eldönteni, mi az aggasztóbb: az, hogy számos nagy szennyező a „gazdasági racionalitásra” hivatkozva a vészjósló intések ellenére sem hajlandó számszerű kötelezettséget vállalni a kibocsátás csökkentésére (mint az Egyesült Államok, Kína és India), vagy az, hogy a klímavédelem ügyét a legkomolyabban vevő Európai Unió sem tud komoly sikert felmutatni. A közösség csak az új tagállamok gyárbezárásainak köszönheti, hogy 1990 óta némileg csökkent a szennyezése.
Az unió az idén elindult emiszsziókereskedelmi rendszere ugyan 2012-ig még hozhat eredményeket, ám sok szakértő ettől sem vár sokat. Dieter Helm, az Oxfordi egyetem közgazdásza szerint a séma nem ösztönzi arra a vállalatokat, hogy a kibocsátást csökkentő kutatásokba, fejlesztésekbe ruházzanak be. Az pedig politikai oldalról vetheti szét a rendszert, hogy a megfelelési költségek fogyasztókra hárításával az amúgy is magas energiaárakat a szolgáltatók tovább növelik. (BÁ)
