A kilencvenes évek végén sok nemzetközi cég döntött úgy, hogy keletebbre helyezi gyártóbázisát. Magyarország mégis a kiválasztott négy ország közé került. Miért?
Döntő érv volt a vállalatnál dolgozó szakemberek szakmai tudása, a villamosipari szerelvénygyártásban és az ágazati kutatás-fejlesztésekben elért eredmények, tapasztalatok. Emellett a szentesi gyár gyorsan és sikeresen tudott alkalmazkodni a cégcsoport elvárásaihoz. A Legrand vezetését ezek után már könnyebb volt meggyőzni, hogy az itt található szaktudás nemzetközi viszonylatban óriási érték. A tulajdonosi kör az elmúlt 12 évben összesen 8 milliárd forintot költött a gyárra, és egy modern európai termelési központot hozott létre. Az itt dolgozó szakemberek közül ma már egyre többen dolgoznak kiemelt nemzetközi kutatás-fejlesztési projektekben. A magyarországi gyár bekerült a cégcsoport legnagyobb termelő divíziójába, a villamos szerelvényeket gyártóba, amelyben hasonló gyártóbázisa a Legrand-nak Európában csak Franciaországban és Portugáliában van. A szentesi gyár korszerű termékeit, villanykapcsolókat, dugaljakat, hosszabbítókat egyre nagyobb mennyiségben értékesíti a Legrand csoport az exportpiacokon. Az ipari stratégia eredményeként pedig a magyarországi gyárnak kiemelkedő szerep jut a kutatás-fejlesztésben is.
A magyarországi vállalatépítésben oroszlánrészt vállalt. Melyek voltak a legfontosabb lépések?
Az elmúlt 13 év alatt felújítottuk a szentesi ipari területet. A régi géppark helyére új, esetenként csúcstechnológiát reprezentáló gépeket telepítettünk. Európában egyedülállóan a szentesi gyár alkalmaz lézerhegesztőket a gyártási technológiában. Az innen kikerülő termékek közel 80 százaléka exportra megy, ellentétben a privatizáció kezdetével, amikor a külpiaci értékesítés aránya mindössze 15 százalék volt. Új vállalatirányítási rendszert vezettünk be, amely átfogja és jól áttekinthetővé teszi az üzleti folyamatainkat. Bevezettük az ISO 9000-et, 14 000-et és a munkabiztonsági OHSAS rendszereket. A Legrand vállalatcsoportnak a magyarországi értékesítés is fontos, ezért a kereskedelmi és a marketingtevékenység irányítását a budapesti irodánkból végezzük.
Tavaly májusban lett a Legrand Rt. vezérigazgatója. Várta már ezt a kinevezést?
A francia vállalatok rendkívül érdekesen működnek. Többszörösen átgondolt, jól előkészített döntések jellemzik a vezetést, és kis lépésekben haladnak. A szakmai tudásom és teljesítményem mellett a kinevezésemben szerepet játszott az is, hogy vállaltam a tanulást és közgazdasági, üzleti képzéseken vettem részt. Többek között elvégeztem egy kettős francia–magyar MBA-képzést, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Lyoni Egyetem közös kurzusát. Ambícióimat a Legrand csoport vezetése méltányolta. Ennek köszönhetem, hogy francia, olasz és amerikai szakemberek mellett Magyarországról egyedüliként bekerültem a potenciális vezetők központilag nyilvántartott csoportjába, és tavaly részt vehettem az Egyesült Államokban szervezett posztgraduális menedzserképzésen. A tananyagot kifejezetten a Legrand szakemberei részére adaptálta a Thunderbird Üzleti Iskola, amely évek óta piacvezető az Amerikai Egyesült Államokban.
Egy induló karriert adott fel, amikor a romániai forradalom után eljött Aradról, ahol egy jó nevű cég elismert szakembere volt, és óraadó a Temesvári Műszaki Egyetem kihelyezett tagozatán. Gondolt akkor arra, hogy az élet majd kárpótolja, és egy jelentős nemzetközi cég felső vezetője lesz?
Számomra akkor a nyugalom és a béke volt a legfontosabb. Karrierálmaim nem voltak, de a jövőtől sem féltem. Bíztam önmagamban, a szakmai tudásomban. Először Juhász Imre orvosi protéziseket gyártó vállalkozásában dolgoztam Hódmezővásárhelyen tervezőmérnökként. Érdekes munka volt, itt szereztem az első tapasztalatokat egy magánvállalkozás irányításáról. Amikor lehetőség adódott arra, hogy villamosmérnöki tudásomat jobban hasznosítsam, váltottam. Nem véletlenül vállaltam el 1991-ben a nagy reményekkel induló Intertechnika Vállalat szervizrészlegének vezetését, ahol a hardverfejlesztés mellett a számítógépes üzletág kialakítása is a feladatom lett. Sajnos néhány évvel később nyilvánvalóvá vált, hogy a hardvertechnika előállításában és fejlesztésében a Távol-Keleté lesz a meghatározó szerep, így jól jött számomra a szentesi Kontavill Rt. kereskedelmi és marketingigazgatói posztjára kiírt pályázat.
Ebben az időpontban zajlott a cég privatizációja is. Befolyásolta ez a pályázati feltételeket?
A vállalat felső szintű vezetése maradt a régi, ők mellettem döntöttek. Időközben az új francia tulajdonos Ranunkkel Péter magyar származású üzletembert nevezte ki a cég elnökének, aki 56-ban hagyta el az országot, majd a gazdasági rendszerváltás idején meghatározó szerepet játszott abban, hogy sok francia cég Magyarországot választotta befektetési célpontnak a kelet-közép-európai országok közül. Ő közölte velem, hogy a pályázatom felkeltette a külföldi vezetés figyelmét is, de a helyi vezetéssel ellentétben a vállalat átszervezésével összefüggő feladatot kívánják rám bízni. Egy nap gondolkodás után vállaltam a felkérést, és Franciaországba utaztam személyes meghallgatásra.
Jól beszélt franciául?
Kezdetben adódott némi nehézség, mert több mint tíz évig nem használtam a francia nyelvet, de mint utóbb kiderült, nem ez volt a fontos. Az első nap estéjén a cégcsoport igazgatójával vacsoráztunk, és a problémák már az étlapnál kezdődtek, a menü nyolcvan százalékát nem értettem. Áthidaló megoldásként tőle kértem tanácsot, de sajnos a válaszát sem értettem. Utóbb kiderült, hogy osztrigát ajánlott, de csak annyit mondtam: inkább a sajtnál maradok. Másnap elvittek a vállalat különböző területeire, és az ottani beszélgetések alapján a szakterületi vezetők felmérték a képességeimet. A visszautazásomat követő héten megkaptam a visszaigazolást: szakmai tudásom, a pályázati anyagom és a személyes benyomások alapján a Legrand vezetése mellettem döntött.
Végül milyen beosztást kapott, és hogyan haladt a ranglétrán?
Egy hónapig tanácsadói munkakörben dolgoztam, majd három évig irányítottam a reorganizációs programot. Mielőtt a projekt lezárult, 1995 végén megbízást kaptam a műszaki igazgatói munkakörre. Gyakorlatilag a termékfejlesztésen kívül hozzám tartozott a gyártástechnológia, a szerszámgyártás, a beszerzés és a minőségbiztosítási feladat is.
Utólag visszagondolva melyik feladat jelentette az igazi kiugrási lehetőséget?
Az anyacég 1997-től indított egy több mint öt éven át tartó átfogó nemzetközi termelésfejlesztési és ipari optimalizációs programot. Ennek keretében a vállalatcsoport 15 országban újította meg és egységesítette termékkínálatát, és ennek megfelelően szervezte át a különböző országokban működő gyártást. A projekt megvalósításában négy ország vett részt: Francia-, Magyarország, Ausztria és Portugália. A munkaköröm mellett megbízást kaptam a magyarországi projekt megvalósítására. Három évig szinte minden második héten projektmegbeszélésre utaztam Franciaországba vagy a többi érintett országba. Közben 2000-ben ipari igazgatónak neveztek ki, és a szentesi gyár teljes termeléséért én feleltem. Ekkor kezdtük el a gyártási és fejlesztési feladatokat felölelő ipari tevékenység mint önálló profitcentrum stratégiai kidolgozását és megvalósítását.
Kelet-európai, pontosabban magyarországi szakemberként menynyiben fogadták el a külföldi munkatársak? Egyenrangúnak érzi magát a nyugat-európai kollégákkal?
Ma már igen. Az első időszakban elég nehéz volt elfogadtatni magam. A kilencvenes évek elején a helyi elképzeléseket kétszer, háromszor is meg kellett indokolni, hogy hasonló súlya legyen. Ez nem a személyemhez kötődő bizalmatlanság volt. Ebben az időben a kelet-európai és magyarországi szakemberek „egzotikus”-nak tűntek a nyugati kollégák szemében, nem bíztak bennünk.
Karrierjében milyen szerepet játszott a sikerorientáltság, és milyet a szakmai tudás és kitartás?
Az utóbbi 12 évben nem napi nyolc órát dolgoztam, sokszor a dupláját is. Megszállottan szeretem a szakmám és a kihívásokat. Meggyőződésem, hogy eredményeket csak kitartó, következetes munkával lehet elérni. A Legrand csoport bőven ad erre lehetőséget. Magyarországon mi a hagyományos Kontavill-termékekről – szerelvényekről, hosszabbítókról – vagyunk inkább ismertek, noha a Legrand világpiac-vezető a kábelcsatornák területén, több márkát is birtokol, és például a kaputelefon, épületgépészet iparágban is piacvezető más országokban. Ezeknek a termékeknek a megismertetése a hazai piaccal nagyon szép és érdekes feladat.
károlyi lászló
47 éves. Aradon született. Első diplomáját 1983-ban szerzi a Temesvári Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. 1994-ben projektmenedzsment képesítést szerez a franciaországi Limoges-ban, majd 1995-ben vezetésszervezési diplomát az Oxford Brookes University kurzusán. 1999-ben magyar és francia rendszerű kettős közgazdasági diplomát kap a BME és a Lyoni Egyetem közös képzésén. 2003-ban a Tthunderbird Üzleti Iskolán üzleti stratégiából szerez képesítést az USA-ban. A Legrand-nál 1993–96 között a Kontavill „modernizációs” projektvezetője, 1995–99 között műszaki igazgató, s közben 2003-ig a csoport projektmenedzsment-csapatának a tagja. 2004 májusától a magyarországi leányvállalat vezérigazgatója
A cég jogelődjét 1948-ban államosítják, majd Kontakta Villamos Szerelési Anyagok Gyárként működik. Szentesen a Kontakta Alkatrészgyár 1961-ben létesít telephelyet, 1968-ban új gyár épül, ahol 1200 fő dolgozik. Az üzem 1988-ban leválik a központtól, és Kontavill Rt.-ként működik tovább. A Legrand 1992-ben vásárolja meg a céget. A vállalat törzstőkéje 3,63 milliárd forint, a foglalkoztatottak száma 500 fő. Az idei évre tervezett árbevétel 10 milliárd forint. Magánügy Nős, felesége, Hortenzia belgyógyász adjunktus, 1990 óta a hódmezővásárhelyi kórházban dolgozik. Két gyermeke van. László 21 éves, közgazdászhallgató, lánya, Hortenzia 12 éves, és már több versenyt nyert. A hétvégeken kirándul, motorozik, kerékpározik, télen síel.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.