Orbán hétfője

Minden hét miniszterelnöki felszólamlással kezdődik. Gyurcsány Ferenc mikrofont ragad és beszél, függetlenül attól, van érdemi mondandója, vagy sincs. Ez egy érdekes kérdés, mármint hogy mit tekintünk érdeminek. A miniszterelnök azt ismerte fel, hogy a jelenlét a fontos. A tartalmi információk közlésének az ideje nem érkezett még el, bátran lehet fényezni a semmit, a választási kampány e szakaszában elegendő úgy tenni, mintha. Az első szempont: sarokba préselni az ellenfelet. Heteken keresztül ez is jól ment, ám utóbb megbillent a világrend.

A naponta vegzált Orbán Viktor – felismervén a szükségszerűséget – elérkezettnek látta az időt, hogy felvegye az imaginárius kesztyűt és szót kérjen. Elsőre azt írtam, a Fidesz elnöke begyalogolt Gyurcsány Ferenc utcájába – éppen, mint a múltkori tévévita esetében –, és mostantól idegenben kell meccselnie. De van a fejleménynek egy másik olvasata is. A szocialisták hosszú ideig lankadatlanul piszkálták-gyávázták Orbánt, és pontosan ezzel érték el, hogy megszólalásának kiemelkedő hírértéke legyen. Ehhez képest szereplése nem volt átütő. Pontosabban, egyelőre nem mérhető, mennyit ért. Az később derül ki, mi lesz a fideszes nemzeti garanciatörvény és a szocialista nemzeti minimum körüli csatározások hozadéka.

Egy dolog ellenben már ma eldől: ha Orbán Viktor ezúttal is felszólal a Házban – ez lenne sorrendben a harmadik napirend előttije –, akkor hosszú távon is a nagyfőnökök hétfői párbajaira kell felkészülnünk. Ezen a terepen a regnáló kormányfőnek – a házszabályból adódóan – mindig több ideje van. Igaz, nem ez az egyetlen hátrány, amelyet a Fidesz-elsőnek le kell küzdenie. (GA)