Magyar Kommunista Munkáspártunk is van már, igaz, egyet mondtak, kettő lesz belőle, mert szakad. Ennek persze a belpolitika folyása felől nézvést nem sok jelentősége van. Hacsak úgy nem, hogy a választások kimenetele attól is függ, a kispártok hány százalékot csakliznak el a nagyoktól. Mint tudjuk, az ötszázalékos küszöb alá szorultakra adott voksok arányosan elosztva boldogítják a nagyokat. Ez eddig a Fidesz számára járt hátrányokkal, két okból: egyrészt a jobbosok mindig is elaprózódtak, másrészt a kisebb balosok közt monstrum szabad demokraták rendre bejutottak.
2006-ban akár változhat is a képlet. A törpék egyre törpébbek, így csak két párt maradt, amely érdekes: az MDF és az SZDSZ. Dávid Ibolyáéknak csodára lenne szükségük, a szabad demokraták számára viszont éles a meccs. Emiatt is mérgesek – mint Kuncze Gábor elnöktől is megtudtuk – a választójogi törvénnyel zsonglőrködő Gyurcsány Ferencre. A kormányfő által úgymond a kétpártiság ellenében megfogalmazott javaslat – alakítsanak frakciót azok a pártok is, amelyek a küszöböt nem lépik át, de egyéniben képviselőket juttatnak a Házba – valójában annak megszilárdítását segíti. Hiszen miért szavazzon a polgár olyan formációra, amely listán esélytelen?
A Gyurcsány-felvetés egy nüansz miatt nehezen értelmezhető: az önerőből bejutó szabad demokraták már-már garanciát jelentenek a kormányzás prolongálására, minthogy a Fidesznek egyedül nehéz diadalmaskodnia kettejük felett. 2002-ben sem ment. Egy az egyben viszont kevésbé esélyesek a szocialisták. Bár majdnem mindegy: egy pillanatig sem gondolta komolyan senki, hogy a jogszabályt valóban módosíthatják. (GA)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.